Scott Hansen (Tycho)

Tycho – Awake

       Utoljára frissítve:    Szólj hozzá!

Átgondolt lebegés

Scott Hansen eddigi zenészi pályafutása és hangzása logikus kicsúcsosodásának hangzik az Awake. Az első hallgatás után rögtön az volt az érzésem, hogy az eddigi legegységesebb Tycho album látott napvilágot.

Hosszú ideje nem érintett meg annyira elektronikus zenei album, mint a Dive, ezért nagyon vártam a folytatást. Az új lemez pontosan annak is hangzik. Hansen következetesen halad tovább a Dive-val elkezdett úton.

Tycho: AwakeÉs ez így van jól. Az Awake messze túlmutat az évtizeddel ezelőtt még baleárinak csúfolt tucat-ambient hangzáson, a Tesco-gazdaságos chill out válogatáslemezek unalmas nyammogásán. Mindezt úgy, hogy a Dive-hoz hasonlóan ez az album is bőven befér belvárosi romkocsmák, Starbucksok és egyéb hipszter helyszínek playlistjébe. A San Franciscói multitalentum újfent bizonyítja a tézist, miszerint lehetséges népszerű hangzást elérni anélkül, hogy az előadó lemenne kutyába és kiárusítaná magát.

Az Awake a címadó daltól kezdve melankolikus, sokszor fájó, máskor vidám nosztalgiával átitatott merengés, a záró Plains country-t idéző gitárfutamáig minden apró részletéig átgondolt, precíz és közben erőfeszítés nélkül művészi munka. Minden egyes hallgatásnál újabb és újabb részletek tűnnek fel és ragadnak magukkal. A Dive-val ellentétben itt nincsenek kilógó számok, minden egyes track a helyén van, az album, a koncepció szerves része. Ez azzal is jár, hogy minőségben igazán a többi fölé magasodó, a többihez képest különösen emlékezetes szám sem került a nyolc közé. Engem talán leginkább a nagy Tycho-klasszikus Coastal Brake-et idéző L fogott meg, de a Spectre energiája is mindig magával ragad. Ezzel együtt igazán a helyüket a teljes album kontextusában lehet értelmezni, minőségüket az egész részeként tudom értékelni.

Tycho – Montana

A Montana videó klipje Tycho Awake albumáról.

Háromtagú zenekarral rögzítette Scott Hansen az új albumot, de nála nem érződik az elektronikus zenét hagyományos hangszerekkel keverő projektekre nem ritkán jellemző öncélúság és izzadtságszag. A kialakult hangzás sokkal inkább időtlenséget, vagy talán inkább a múlttal és a jövővel való szerves összeolvadást idéz. Úgy marad előremutató és egyedi, hogy közben felidéződik a nyolcvanas évek újhulláma, a krautrock, de a shoegaze is, meg az utóbbi években egyre inkább taroló indietronica. De ezek a hatások sosem tolakodóak. Mint minden az album alig 38 perces játékideje alatt, a fő hatások is finomak, rejtettek.

Tycho – See (Official Performance Cut)

A See koncertfelvétele.

Első hallásra nem ütött akkorát az Awake, mint három éve a Dive. Nem kísérletezgetett tovább Scott Hansen, hanem ugyanabban a mederben alkotott ismét kiemelkedőt és emlékezeteset. De az elmúlt hetekben szinte kizárólag csak ezt a lemezt hallgattam újra és újra. És ez hosszú évek óta nem fordult elő velem.

Válassz hasonló témájú írásainkból

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.