Axel Willner - The Field

The Field – a nanohangok építésze

       Utoljára frissítve:    Szólj hozzá!

Egy kívülálló számára a minimál egyszerű loopok monoton, unalmas ismétlődése. Való igaz; bármilyen zeneszerkesztő programot akár csak egy kicsit ismerő, nyolcéves felhasználó is képes ilyesmit összerakni – viszont arra még a kutya nem fog odafigyelni. A varázslat abból áll, hogy e monotonságukban ismétlődő szekvenciák képesek legyenek magukkal ragadni, utazásra vinni a hallgatót, melynek a végén megérkezhetünk valahova. Akár egy másik dimenzióba – ahogy a Mennyek Kapui című könyvünk interjújában Nan-D barátunk fogalmazott.

Kétéves volt, mikor a Svédország déli vidékéről származó Axel Willner családjával Stockholmba, ezután négy évre Lisszabonba, majd ismét Stockholmba költözött. Hivatalos zenei képzésben soha nem részesült, jóllehet hangmérnöki tanulmányai végzése közben tanult némi zeneelméletet. Volt punkzenész, játszik gitáron, és a kilencvenes évek elején feltörekvő ambient technó előadók (Seefeel, Aphex Twin, The Orb), valamint a Gas nagy rajongója.

The Field: Things Keep Falling DownElső maxija, a két felvételt tartalmazó Things Keep Falling Down 2005 februárjában, a legendás német labelnél, a Kompaktnál jelent meg. A nyugodt pasztellszínű, végtelenül egyszerű borítón kézírással az előadó neve, a lemez címe és a kiadó neve. Willner e korai munkáit is egyedivé, azonnal felismerhetővé tette a minimál alkotóknál szokatlanul sűrűn rétegződő minták szerkezete. Zenéjének minimalizmusa nem a patikamérlegen kimért, majd pipettával adagolt, végtelenségig lecsupaszított szekvenciákban, hanem az erőteljesen repetitív jellegben nyilvánul meg; felvételeiben hosszú percekig hallhatjuk ugyanazt a motívumot ismétlődni.

The Field: Sun and IceA Sun & Ice EP 2006 áprilisában látott napvilágot. A lemez a következő évben megjelent albumot készítette elő, három szám is azonos rajtuk. Az Over The Ice című felvételt a Pitchfork a nagy amerikai repetitív zeneszerzők munkáihoz hasonlította, s az év 100 legjelentősebb száma közé sorolta.
Willner elsődleges hangszere a sampler, munkamódszere DJ Shadow-éra emlékeztet: zenéje a nyolcvanas és kilencvenes évek pop, R&B és független kiadványaiból (Kate Bush, Lionel Ritchie, My Bloody Valentine) levett apró, szinte mikroszkopikus méretű hangminta-töredékek sokszoros stúdióprocesszuson átesett elegye. A végleges keverést élőben végzi, az eredményt két sávra rögzíti, az esetlegesen előforduló hibákat – egy, szintén a Pitchforknak adott interjúja szerint – szándékosan benne hagyja. A végeredmény a lüktető, sodró erejű, ugyanakkor már-már transzcendens élményt nyújtó zene, amit tetszés szerint nevezhetünk microhouse-nak, ambient technónak, vagy akár minimál trance-nek.

The Field: From Here We Go SublimeAxel Willner 2007-es mesterművével, a From Here We Go Sublime albummal biztosította be magának az elektronikus zene utóbbi fél évszázadának legjelentősebb alkotói között a helyet. (Krigler Gábornak innen is külön köszönet, hogy felhívta a figyelmemet erre a lemezre!) A külcsín a Kompaktnál korábban megjelent The Field kiadványokéval azonos: kézírás a pasztell háttéren – csak a színárnyalat más. Semmi csiricsáré harsányság, bazári grafika vagy az alkotóról heroikus pózban készített fotó. A lemezborítók vizuális megjelenésükben is harmonizálnak a zene minimalizmusával. “Egy a ritka albumok közül, mely felveti benned a kérdést; hogyan lehettél meg eddig nélküle” – írta róla a BBC kollektívája.

The Field: Sound Of Light2007 még egy különleges megjelenést tartogatott a The Field rajongók számára. A stockholmi Nordic Light szálloda belsőjének tervezésekor az északi fény adta az inspirációt, a fő design-elem a gondosan megválasztott világítás. A fény hangjait megragadni kívánó háziprojekt első kiadványát Willner a Sound Of Light EP-vel jegyezte. A négy, egy-egy napszak hangulatát megragadó, egyenként 15 perces opus az Apple online zeneboltjából tölthető le, a CD a Nordic Light szállóban kapható.

2008-ban Willner nem adott ki saját munkát, azonban készült néhány remek The Field remix a Popnoname, a Familjen, Thom Yorke és Sasha felvételeiből.

The Field: Yesterday and TodayA ma megjelent, Yesterday and Today az előző album által kitaposott úton halad tovább, mégsem érezzük önismétlőnek. Az első nagylemez forgalomba kerülése után laptopjával turnézó Willner az élőzene felé vitte a produkciót, hangzása – anélkül, hogy bármit veszített volna elektronikus jellegéből – organikusabb lett. Az album címadó felvételének utolsó harmada úgy vált át microhouse-ból jam session-be, hogy az még az elektronikus zenét ki nem álló hallgatóknak is élmény. A Leave It áradó romantikája a hetvenes évek kozmikus muzsikájából kiemelkedő Tangerine Dream legjobb éveinek legszebb pillanataira emlékeztet. A másik csúcspont a The More That I Do – e felvételt az XLR8R olvasói már a lemez megjelenése előtt letölthették.

Többek között Axel Willnernek köszönhető, hogy a harmatgyenge harmadik Röyksopp album után még mindig érdemes odafigyelnünk a skandináv elektronikára.

Hasznos linkek

The Field MySpace oldala
A Sound Of Light projekt a Nordic Light hotel weboldalán

Válassz hasonló témájú írásainkból

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.