Shure SE210

Shure SE210

       Utoljára frissítve:    1 hozzászólás

Éveken át a készülékhez járó fülhallgatóval használtam az iPodomat, majd – miután sikerült lehajtanom –, kénytelen voltam újat vásárolni. Mivel sosem voltam igazán elégedett a hangminőségével, úgy éreztem, eljött az ideje, hogy egy komolyabb füles után nézzek.
Választásom némi online kutakodás után a Shure fülhallgatóira esett – megbízható, jó nevű cég, mikrofonjai évtizedek óta megtalálhatók minden magára valamit is adó stúdióban, hangszedői a hifisták kedvencei.

Az E szériát váltó SE modellek a fülüregbe illeszkednek, profi zenészek használnak hasonló kiképzésű fülhallgatót, ha a színpadon a kedvezőtlen akusztikai feltételek miatt csak nehezen, vagy egyáltalán nem oldható meg a monitorozás.
Az SE210-es jelenleg a sorozat második modellje – ha az ígéretek szerint márciusban piacra kerül a 115-ös, akkor a harmadik helyre kerül majd.
Az SE210-esben az mp3 lejátszóból érkező elektromos jeleket oldalanként egy szélessávú mikrohangszóró alakítja át hangrezgésekké. A nagyobb testvéreiben ezt dedikált mikrohangszórókkal oldották meg, a 420-as modellbe oldalanként egy mély- és egy magassugárzót, az 530-asba pedig két mélynyomót és egy magassugárzót építettek – 350, illetve 500 dollárért. Kérdés, hogy hajlandó-e az ember az iPod árát meghaladó összeget áldozni csak a fülhallgatóért. Én nem voltam.

A készletben a minifüleseken kívül egy aranyozott csatlakozóval ellátott hosszabbító kábel, hétféle méretű illetve anyagú, a fülhallgató végére illeszthető, izolációs célokat szolgáló betét, egy tisztítóeszköz és a szállításhoz egy tenyérnyi méretű, praktikus dobozka található. A rövidebb kábel épp elég, ha az mp3 lejátszót az ing, vagy a kabát felső zsebében tartja az ember, a nadrágzsebes megoldáshoz jól jön a hosszabbító.

De nézzük – vagyis inkább halljuk –, mit tud az SE210-es! Új holmi a dobozból ki, iPodra ráköt, fülbe illeszt, és… és egyszerre csak minden irányban kinyílik a hangkép. A basszusfölény már az első pillanatban lehengerlő, de a közép és a magas hangok is kevésbé tolakodóan, nyugodtabban szólnak. Az egész frekvenciameneten érezhetően alacsonyabb a torzítás, kevésbé érdes a hangzás. A Shure-nak jóval nagyobb a „felbontása”, a zenei információ részletgazdagabb. Az alap-füleshez képest az SE210-es sztereó képe egyértelműen stabilabb. Sőt, még a kivezérlést is nyugodtan lejjebb állíthattam, ugyanazt a hangerőérzetet kisebb teljesítmény mellett hozza. Hozzá képest az iPod alap-fülese bizony sávhatároltan, torzan, erőlködve, tolakodóan, fárasztóan szól.

Gyengébb minőségű elektroakusztikai termékek jellemzője, hogy még a tűrhető hangminőséget is csak egy szűk hangerőtartományban képesek produkálni; ha halkabban hallgatjuk őket, a hangzás lapossá, unalmassá válik, elvész az a kevés dinamika is, ami addig volt, ha pedig hangosabban, akkor megérkezik a fülsértő torzítás. Hi-Fi berkekben jól ismert ez a jelenség, minél szélesebb hangerőtartományban tud közel azonos hangminőséget nyújtani egy készülék, annál tisztességesebben megtervezett/épített konstrukcióról beszélhetünk. A teljes hangerőtartományban azonos hangminőséget valójában csak a horribilis árú high end készülékek képesek elérni. A Shure füles ebből a szempontból is jobban vizsgázott az iPod fülhallgatójánál: érezhetően szélesebb az a hangerősáv, ahol a zene dinamikusan, élvezhetően, ugyanakkor torzításmentesen szól.

Ugyancsak pozitívum, hogy az SE210 a zavaró környezeti zajokat lényegesen nagyobb mértékben szűri ki az iPod fülesénél, ami szintén fokozza a zenehallgatás élményét.
Persze, valahol igazságtalan dolog a 150 (eBayen kis szerencsével 100) dolláros Shure fülhallgatót az iPodhoz alapból járó, húszdolláros kiegészítőhöz hasonlítani.

Végül tettem egy próbát, és összeeresztettem az SE210-est a Pioneer SE-DJ5000-esemmel; az azonos árkategória és a mindkét fülesnél adott csatlakoztatási lehetőség elvileg indokolná az összehasonlítást. Csodák nincsenek, az apró Shure fülhallgató egyetlen versenyszámban sem jön a DJ-füles közelébe – de kinek jutna eszébe egy ilyen monstrummal a fején zenét hallgatni utazás, vagy éppen edzés közben.

Aki a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben rögzített klasszikus rockkal tölti ki mp3 lejátszója memóriáját, annak valószínűleg felesleges ennyi pénzt áldozni a fülesre, mert a hangzáskülönbség – bár azzal a műsoranyaggal is hallható – kevésbé lesz meggyőző. Ám aki a jelen évtized stúdiótechnikájával rögzített, modern elektronikus zenéket hallgatja, annak feltétlen ajánlom a váltást. High-end fejhallgatók minőségéhez szokott audiofileknek inkább a nagyobb SE modellekkel érdemes barátkozniuk, bár náluk az adatvesztéses tömörítés során létrejövő mp3 műsorforrásként eleve szóba sem jöhet.

Kétévnyi használat tapasztalatai

A Shure 210-es modellek között igen sok a selejt. Alig egyéves használat után a baloldali hangszóró minden előjel nélkül, egyszerűen megadta magát, és többet nem volt hajlandó megszólalni. A szerviz javítás helyett egy vadonatúj fülest küldött. Egy újabb elteltével – a változatosság kedvéért – a jobboldal némult el örökre, ami ismét egy új 210-est jelentett. Ez alkalommal sajnos nem volt szerencsém; a füles alig néhány hónapig bírta a strapát.

Ha valaki a Shure SE210-es mellett dönt, jobb ha az első pillanattól kezdve tudomásul veszi; nem egy terméket, hanem kétéves bérletet vásárol a termék használatához. Mindenképpen érdemes tehát fontolóra venni a (némi plusz kiadás fejében) három évre hosszabbított garanciát.

Válassz hasonló témájú írásainkból

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.