Maya Jane Coles

Maya Jane Coles

       Utoljára frissítve:    Szólj hozzá!

Alig néhány éven belül két Mixmag CD, egy DJ Kicks album, két BBC Essential Mix, az XLR8R évfordulós mixe, saját album, számos EP, mindeközben nagyszerű remixek tucatjai, elismerő kritikai fogadtatás – ha létezik a kétezres évek második évtizedében elektronikus zenei előadó, akinek karrierjét üstökösként emelkedőként jellemezhetjük, Maya Jane Colesé bizonyosan az. A kiugróan tehetséges, ám nem is olyan régen még ismeretlen, fiatal londoni house producerből viharos sebességgel lett nemzetközileg elismert húzónév.

A zene már a szülők életében központi szerepet játszott; japán származású anyja Jimi Hendrix- és Pink Floyd rajongó, apja, Mike Coles a Killing Joke-kal 1979 óta együttműködő, több Orb borító- és plakáttervért felelős, a Malicious Damage kiadót a feledésből feltámasztó grafikus. Az Orb-univerzum központi alakja, Alex Paterson a család közeli barátjának számit.

Maya zene iránti elkötelezettségének kialakulása gyerekkorára datálható, az első, zenei tanulmányok kezdésére inspiráló hatásokat a Massive Attack Blue Lines, valamint a Portishead Dummy albumai adták. 15 évesen ismerkedett meg a Cubase programmal. A mai napig hálás iskolájának, mely ingyenes hozzáférést biztosított számára egy adományokból fenntartott hangstúdióhoz, ahol cselló-, szaxofon- és gitárleckéket vett, zeneszerzést tanult, valamint a felvételkészítés technikai alapjait is elsajátíthatta. Ízlését ekkor még a kilencvenes évek hip hopja, valamint R’n’B producerek munkái határozták meg, eleinte kimondott ellenérzéssel viseltetett a táncterek négynegyedeivel szemben. Évekbe telt, mire megértette, amit a populáris dance hallatán joggal fanyalgó kritikusok többsége képtelen feldolgozni: a minőségi elektronikus zene rejtett kincs, fellelése idő- és energiaigényes feladat. 17 évesen kezdett garage és drum & bass bulikba járni, e rendezvényeken leginkább az akkortájt kistermekben játszott underground house kötötte le, s a stílus egyre nagyobb hatással bírt saját kompozícióira. Az egyetemről kimaradva a zenei karrier mellett döntött; saját hangzásának kialakítására koncentrált, lemezjátszókat vásárolt, egyúttal az elektronikus zenéket játszó klubok törzsvendége lett.

2008-ban, a londoni Dogmatik címkén kerültek forgalomba első lemezei, a Sick Panda és a Monochrome EP. Ugyancsak a kis kiadó segítségével jutott első, kelet-londoni klubokban tartott DJ fellépéseihez. Kompozícióinak fő csapásiránya a saját neve alatt megjelenő deep house, dubstep dolgozatait a Nocturnal Sunshine alteregó alatt kezdte publikálni. Lena Cullen énekesnővel közös dubtronica produkciójuk, a She Is Danger már komolyabb remix-lehetőségekhez jutott; a Gorillaz On Melancholy Hill, a dub-legenda Dreadzone Gangster, majd a Massive Attack Girl I Love You darabjait értelmezhették újra – utóbbi a Heligoland deluxe kiadásán kapott helyet.

2010 szeptemberében jött ki a fiatal producer életének sorsfordító darabja, a What They Say EP. A remix megjelenésekor egy betörésben az összes berendezése odalett, s az egy fillér nélkül maradt Maya számára a zenei karrier elérhetetlenebbnek tűnt, mint valaha. A következő hónapok eseményeit azonban mintha a mennyei gondviselés egyengette volna, a maxi három hónapon át stabilan vezette a Beatport eladási listáját. A What They Say forgalomba kerülését megelőző kilenc hónap során összesen 19 fellépése volt; az átütő sikert követő évben 16 országból 86 alkalommal kapott meghívást. Hirtelen az ő nevétől lett hangos a nemzetközi szaksajtó, a DJ Mag az év producereként, a Mixmag a legjobb feltörekvő DJ-ként jegyezte, a Beatportnál az év előadója, a FACT listáján az év női előadója volt, s a kvázi-ismeretlenségből kilencedikként futott be a Resident Advisor éves DJ szavazásán.
Az első hallásra szimpla, csupán hat hangból álló orgona riffre épített, szerkesztés szempontjából a kraftwerki minimalizmus határait súroló house nóta sikerének titka egyetlen szóval összefoglalható: hatásos. Egy jó dance tracknek nem kell bonyolultnak lennie. Csak a parttalanul tuctucozó retardáltak képzelegnek egy zenei produkció komplexitása és művészi értéke közötti egyenes arányosságról – ugyanakkor mi sem könnyebb, mint a kreativitás hiányát barokkosan cizellált, öncélúan burjánzó dallamtirádák mögé rejteni.

Maya Jane Coles - Feel the Future2011 májusában Colest már a Mixmag címlapján láthattuk, ami legitimálta a szervezők előtt, s fellépéseinek még nagyobb látogatottságát eredményezte. A siker alapjaiban változtatta meg életét, a klubokba sem tehette többet be a lábát úgy, ahogy azelőtt tette. „Hogy őszinte legyek, nem is igazán bánom, mert a szabad időmben a legkevésbé egy izzasztó rave-en szeretnék lenni” – kommentálta egy interjúban a fordulatot. A Mixmag felkérésére Feel the Future címmel készített mixlemezt a magazin novemberi számához.

Miamiben, a 2012-es World Music Conference-en már négy fellépése volt – mindegyik plakátján az ő nevét szedték a legnagyobb betűkkel. Persze ami a kívülálló számára luxusnyaralásnak tűnhet, belülről szinte mindennapos, kőkemény munka. Embert próbáló reggel hatkor mosolyogva befejezni egy szettet tudván, hogy a szállodai szobát legkésőbb 11-kor el kell hagyni. Az állandósuló alváshiány, az időzónák közötti utazás felőrli az idegeket, ugyanakkor a hirtelen jött siker mentálisan egészséges megélése kiegyensúlyozott karaktert igényel.

2012-ben a DJ-Kicks sorozatnak készített mixlemeze a Mixmagnél elnyerte az év válogatásalbuma címet, a Rolling Stone pedig a világ egyik legnagyobb hatású lemezlovasának nevezte Colest, aki ekkor már az elektronikus zene rangos nemzetközi seregszemléin, a detroiti Movementen, a barcelonai Sónaron, 2013 áprilisában pedig a kaliforniai Coachella Fesztiválon lépett fel. A Sankeys alagsorában játszott szettjét a kritikusok a Baleári sziget, Ibiza 10 legjobbja közé választották. Szeptemberben viszontláthattuk a Mixmag címlapján, s a Heatwave című mixlemez-mellékletet – az angol szaklaptól szokatlan e gyakoriság – ismét Maya állíthatta össze.

„… úgy gondolom, a minőség hiányzik jelenleg a slágerlisták éléről.”

Kulcsfontosságúnak bizonyult a felismerés – nem kevésbé a felismerést követő tettek –, melyek megnyitották a sikerhez vezető utat. Maya Jane Coles lényegében a house underground gyökereihez tért vissza. A minimalizmusig lecsupaszította, megfosztotta a kapzsiság és ízléstelenség jegyében már-már vállalhatatlanná tett irányzatot az elmúlt évtizedben rárakódott bazári sallangoktól. Adott hozzá egy csipetnyit a jellegzetes UK garage/dubstep törtritmusokból, szelíden pulzáló, erotikus deep house szubbasszusokkal egészítette ki az alapul szolgáló repetitív négynegyedeket, és kész a provinciákon dívó, csűrdöngölős house-t porig alázó flashback house – ahogy a nemzetközi kritika készségesen címkézte fel zenéjét.

Maya Jane Coles – Everything (Featuring Karin Park)

Az Everything videó klipje Maya Jane Coles Comfort című bemutatkozó albumáról

Maya megválogatja, melyik interjú-felkérésnek tesz eleget; nemcsak mert az elsőséget mindig a zenekészítésnek szentelt idő élvezi, hanem mert jól látja a szcénát ellepő zenebohócok tolakodó, a kívánttal épp ellentétes hatást kiváltó, taszító önreklámját. A család a sikert a nagyközönség nyomtatott sajtója, a Guardian és az Independent hasábjain megjelent interjúk után tudta igazán értelmezni.

Comfort

Maya Jane Coles – ComfortBár több nagy kiadó megkereste ajánlatával, s egyikükkel már küszöbön állt a megegyezés, Maya számára az önkifejezés korlátlan szabadsága mindennél többet ért, így a bemutatkozó Comfort végül a saját, alkalomhoz illő nevű I/AM/ME címke kiadványaként látott napvilágot. Az album több előadó, a tavalyi, Time To Dance című darabjának Maya Jane Coles remixét felettébb kedvelő, a vendégszerepet szívesen vállaló Tricky, továbbá Kim Ann Foxman, Miss Kittin, valamint Karin Park, Nadine Shah és Catherine Pockson énekesek kollaborációja; a zene, a hangmérnöki munka, a produkció, a borítóterv, mind Coles munkája. Az Easier To Hide keverésének befejeztével kimondottan elégedett volt, addigi legjobb felvételének érezte, s azt szerette volna, ha az egész album hasonlóan szól, így ez a darab szolgált kötőanyagként a lemezhez. Az elektronikus zenei alirányzatok többségéhez hasonlóan a deep house inkább való maxilemezekre, az album nem a legmegfelelőbb formátuma. Maya nem is erőltetett semmiféle album-koncepciót, az összeállítás inkább egy előadó adott alkotói korszakát bemutatni igyekvő válogatáslemezre emlékezet.

Maya Jane Coles – Burning Bright Ft Kim Ann Foxman

A Burning Bright videó klipje Maya Jane Coles Comfort című bemutatkozó albumáról

Mivel másnak nem akadt bátorsága az underground gyökerekig visszanyúlni, a sötét, helyenként melankolikus, érzelmeket felidéző deep house Maya Jane Coles védjegyévé vált. Az apró japán-angol lánynak volt mersze bízni a saját ízlésében, tehetsége minőségi alternatívát nyújtani az évtizede folyó szennyáradattal szemben, és kitartása, hogy valóra váltsa álmát. Ezért kezelik a szakma legnagyobb öregjei egyenrangú partnerként, ezért kap az egymilliós követői bázissal rendelkező Soundcloud oldala napi 10 000 egyéni találatot, ezért áll ő a globális érdeklődés középpontjában, és nem az elvárás-félelemtől reszkető, megalkuvó gagyihuszárok jelentéktelen ezreinek egyike. Különösen üdítő kivétel egy az attitűdje, a zenei tehetsége révén kiválasztott női lemezlovast hallgatni szemben a peremvidékeken dúló kontraszelekcióval, ahol mellnagyobbító műtéten átesett, alulfoglalkoztatott fotómodellek, dubajozásban megfáradt ex-rúdtáncosnők, pornó-másodvonalból kikopott szexmunkások álmodoznak vendéglátós-lemezlovas karrierről. Félreértések elkerülése végett; nem áll szándékomban senkit a megjelenése miatt megbélyegezni. Mindössze azt szeretném, ha végre helyértékükön kezelnénk a dolgokat: a táncosnő nem lemezlovas, ne keverjük össze a DJ-pultot a go-go ketreccel, ahol kedvére erektálhat rájuk az igényes szórakozásra vágyó ifjúság.

Bár Coles tudatos munkával építette fel karrierjét, a hirtelen jött siker kissé még mindig szürreálisnak hat számára. „A közeli barátaim mind ugyanazok az emberek, akiket évek óta ismerek, akiket nem érdekli, ki a menő zenei vagy celeb-körökben. Ők azok, akikkel körülveszem magam, kreatív emberek, de nem szakmabeliek.”

Maya Jane Coles – XLR8R podcastA DJ szettek közül leginkább a májusi Essential Mixet és az XLR8R podcastet érdemes meghallgatni. Gondosan megválasztott bevezető szám után okosan építkező, több fényponttal bíró, majd emlékezetes levezető felvétellel záró összeállítások ezek. Ha be is csúszik egy-egy slágeresebb, szélesebb közönségnek szóló darab, Coles mindig időben, remek érzékkel egyensúlyozza ki két-három komolyabb felvétellel – amitől a mix változatos marad, egyúttal népnevelő célját is eléri. Az a Rolling Stone magazin, mely nem is olyan régen még a „tehetségtelen” jelzővel vette egy kalap alá a világ összes DJ-jét, a tavalyi Maya Jane Coles Essential Mixet az év 25 legkiemelkedőbb szettje közé sorolta.

Hasznos linkek

Maya Jane Coles a Tumblren
Maya Jane Coles a Facebookon
és a Twitteren

Válassz hasonló témájú írásainkból

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.