Kraftwerk

Kraftwerk

       Utoljára frissítve:    1 hozzászólás

Nyugat-Németországban, a hatvanas évek végén járunk. A könnyűzenét játszó együttesek és előadók az angol és amerikai mintákat másolják, angolul énekelnek, német popzene gyakorlatilag nem létezik. Felnő, és identitását keresi a közvetlenül a háború után született nemzedék, melynek semmi köze a nácizmus rémtetteihez.
A remscheidi Művészeti Akadémia, majd a düsseldorfi Robert Schumann Konzervatórium hallgatójaként ismerkedik meg egymással két, a kísérleti zenék iránt élénken érdeklődő fiatalember, Ralf Hütter és Florian Schneider-Esleben. Organisation néven alapítják meg első együttesüket, s a duóhoz – hosszabb-rövidebb időre – más muzsikusok is csatlakoznak. Egyetlen albumuk jelenik meg Tone Float címmel, a berlini WDR televíziós társaság a Második Esseni Pop és Blues Fesztiválon rögzíti, amint a meglehetősen pszichedelikus, a Pink Floyd korai munkáira emlékeztető Ruckzuckot élőben adják elő.

Organisation – Ruckzuck

Az Organisation Ruckzuck című számának koncertfelvétele.

Az RCA Victor által 1970-ben kiadott lemez Angliában jelenik meg, Nyugat-Németországban csak importcikként kerül forgalomba. Mivel az érdeklődés csekély, a zenekar hamarosan feloszlik, ám Hütter és Schneider továbbra is együtt dolgoznak; Düsseldorf vöröslámpás negyedében, a Mintropstrasse 16 alatti épületben bérelnek ki egy helységet, hogy abban rendezzék be saját stúdiójukat.

1970 és 1974 között nagy az „erőműben” a fluktuáció; a zenekarban Ralf és Florian mellett vagy fél tucat zenész megfordul. Négy instrumentális darabot tartalmazó, Kraftwerk című lemezük 1970 szeptemberében jelenik meg. Az album felvételei során a fuvola, az elektronikus hegedű és a gitár hangját további elektronikákkal manipulálják.
A lemez megjelenése után Hütter kilép a zenekarból, hogy alig néhány hónap múlva ismét csatlakozzon az időközben egyedül maradt Schneiderhez. Együtt írják és rögzítik az 1972-ben megjelenő Kraftwerk 2 címet viselő LP anyagát. A gitárok, a fuvola és az elektronikus hegedű mellett ezen az albumon már szintetizátorokat is használnak, és számos magnószalag-trükköt (módosított sebességű, és/vagy visszafelé játszott részleteket) alkalmaznak. A lemez nyitó felvétele, a közel 18 perces Kling-Klang a későbbiekben stúdiójuk névadójává válik.

Ralf und FlorianUgyancsak kettejük igyekezetét tükrözi az 1973-as album, a Ralf und Florian. Ezen a lemezen már hangsúlyosabb szerephez jut a Minimoog, valamint az EMS AKS, és itt használják először a későbbiekben a Kraftwerk védjegyévé váló vokódert. A Ralf und Florian album hangminősége érezhetően jobb a korábbi kiadványaikhoz képest, ettől függetlenül a lemez csak mérsékelt sikert arat Nyugat-Németországban. A promóció részeként a WDR televízió Aspekte című kulturális műsorában lépnek fel. Hütter és Schneider – hogy ne duóként szerepeljenek a forgatáson – felkérik Wolfgang Flür dobost egy vendégszereplésre. Flür egy a maga által tervezett és épített elektronikus dobon játszik, és a tv-felvétel után a Kraftwerk állandó tagjává válik.
Ugyanebben az évben csatlakozik a csapathoz a basszusgitáron és elektronikus hegedűn játszó Emil Schult, aki a későbbiekben zenészként kevésbé lesz aktív, inkább szövegíróként, turnémenedzserként és grafikusként tevékenykedik. Ő tervezi a Ralf und Florian albumhoz járó poszter képregényeket idéző, retrofuturista dizájnját, majd a későbbi kiadványok borítóit is. Első külföldi fellépésükre 1973-ban, Párizsban, más, kísérleti zenéket játszó német előadók (Klaus Schulze és a Tangerine Dream) társaságában kerül sor.

Bár ezt nyilvánosan sosem kommunikálják, a zenekar vezéregyénisége Ralf Hütter, a zeneszerzés vagy a szövegírás során esetlegesen felmerülő vitás helyzetekben rendre az övé az utolsó szó. Ugyancsak az ő ötlete alapján rendszeresítik a katonai kommunikáció titkosítására használatos vokódert a Kraftwerk fegyvertárába.
A düsseldorfi együttes az első három lemezt gyakorlatilag nem tekinti repertoárja részének, CD-n való megjelenésükhöz később sem járulnak hozzá. Schneider egy interjúban a három korai, kísérleti album anyagát firtató kérdést régészetnek nevezi.

1974-ben jelenik meg az Autobahn, mely végre meghozza a Kraftwerknek a nemzetközi elismerést. A lemez felvételekor már a gépekre helyezik a hangsúlyt, de még mindig használnak gitárt és fuvolát is. A címadó, 23 perces darab az LP egész első oldalát kitölti, a motorikus négynegyedre épülő szám az autópályák monotonitásának hangulatát ragadja meg.

„Az volt a koncepciónk, hogy egészen leredukáljuk a dolgokat, ahelyett, hogy felfújnánk őket.”

– emlékszik vissza egy televíziós interjúban Wolfgang Flür. Az akkor futurisztikusnak tűnő szerkezetek használata mellett valójában ez az attitűd, ez a minimalista szerkesztési elv teszi őket a modern gépzene úttörőivé. Elektronikus hangszerekkel mások is kísérleteznek ebben az időben, de vagy csak kiegészítő szerepet szánnak nekik, vagy csupán a nyugati zene korábbi szerkezeti sémáit ismételgetik velük. A Kraftwerk négyese sikerrel integrálja a könnyűzenébe a dobgépeket és az elektronika elméletét, ők teszik népszerűvé az emberi hangot elgépiesítő, fémessé torzító vokódert. Sajátos hangzásuk a hetvenes és nyolcvanas években forradalminak számít, s jelentős hatást gyakorol a könnyűzene több irányzatára.

Kraftwerk – Autobahn

A Kraftwerk első albuma címadó felvételének videó klipje.

Az Autobahnt a német sajtó lesajnálja, azonban az album az amerikai eladási listák élmezőnyébe kerül, s a címadó felvétel háromperces, rövidített változata előkelő helyezést ér el az angol és a kanadai slágerlistákon is. A Kraftwerket koncertezni hívják az Egyesült Államokba. A turné előtt csatlakozik hozzájuk a gyanúsan magyaros hangzású névvel bíró Karl Bartos, s a tengerentúli lemezbemutatók közönsége már a klasszikus felállású négyest (Ralf Hütter, Florian Schenider, Wolfgang Flür, Karl Bartos) láthatja. Az amerikai Phonogram anyagi támogatásával megvalósuló, eredetileg hathetesre tervezett koncertturné tizenegy hétre nyúlik, a düsseldorfi zenekar fellép Kanadában és Angliában is. A Kraftwerknek ekkor még alig van összesen nyolc-tíz felvétele, ezért az időt kitöltendő, az egyes számok között percekig hangolják szintetizátoraikat. A hangosító cégnek ugyancsak sokáig emlékezetes marad a turné: Moogjainak testes, analóg hangjával a német csapat minden helyszínen több hangszórót küld az örök vadászmezőkre.

A Kraftwerk zenéjén felismerhető Stockhausen hatása, akiért egy emberként rajonganak a tagok. 1973 és 1983 között mind a négyen ugyanabban a Rajna parti házban bérelnek lakást.

Az első négy Kraftwerk LP-t – a korszak más krautrock produkcióihoz hasonlóan – Konrad “Conny” Plank kölni stúdiójában rögzítik és keverik. Planknak hangmérnökként és társproducerként jelentős szerepe van a Kraftwerk-hangzás kialakításában, tevékenységének jelentőségét azonban elbagatellizálják.
Mivel korábbi lemezszerződéseik 1975-ben lejárnak, Hütter és Schneider megalapítják a Kling Klang kiadót, ami a felvételeik feletti nagyobb kontrollt biztosít számukra. Terjesztői szerződést az EMI-jal kötnek.

Kevesen tudják, hogy – bár a szám szövegében a Kraftwerk eljátszik az áthallással –, a Radio-Aktivität / Radio-Activity alapkoncepciójának semmi köze nincs a gamma-sugárzáshoz, a cím eredetileg a rádióállomások aktivitására utal. Az ötletet az amerikai koncertjeik plakátján levő, a rádiójátszásra utaló felirat (radioactivity) adja, s a turné alatt kristályosodik ki az album központi témája. Az Autobahnt bemutató, tengerentúli fellépéseiket követő repülőúton hazafelé már a szöveg első sorait írják: „Radio activity, It’s in the air for you and me”.

Kraftwerk – Radio-Activity

A címadó felvétel videó klipje a Kraftwerk Radio-Activity albumáról.

Az album több szempontból is mérföldkő a Kraftwerk történetében. Folyamatos fejlesztés alatt álló saját stúdiójuk felszereltsége 1975-re ér arra a szintre, hogy már egy teljes nagylemez anyagát képesek benne rögzíteni. A Radio-Aktivität / Radio-Activity az első album, mely a klasszikus négyes kollaborációja, és amelynek felvételein már kizárólag elektronikus hangszereket használnak, továbbá ez az első Kraftwerk LP, melynek egyedül Hütter és Schneider a producerei.
A későbbi, nyelv-specifikus kiadványoktól eltérően a Radio-Activity és a Radio-Aktivität hangzóanyaga gyakorlatilag azonos, a különbséget csak a csomagolás jelenti. A borítón látható rádió, a Deutscher Kleinempfänger a harmincas évek egyik legismertebb típusa volt, és bár a képről kiretusálják, de az idősebb németek mind tudják, hogy a Goebbels propagandaminiszter kérésére fejlesztett készülék egykor horogkereszttel került forgalomba. Néhány cikkben nácizmussal vádolják meg a Kraftwerket.
Az album megjelenése után európai turnéra indulnak, lemezbemutató koncerteket tartanak Olaszországban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Dániában és Belgiumban.

Stúdiójukat 1976-ban említik először Kling Klang néven.

A következő LP, a Trans-Europa Express / Trans-Europe Express (1977) ötlete a párizsi Gare de Lyon pályaudvar feletti, La Trein Bleu étteremben, Paul Alessandrini újságíróval közös ebédjük során fogalmazódik meg. Az Autobahn album tematikájához visszanyúlva ismét az utazás monotóniájából merítenek inspirációt. A lemez alapkoncepciója, hogy a német identitás helyett már a páneurópai identitást kommunikálják. A Trans-Europa Express / Trans-Europe Express felvételei során alkalmazzák először a Kraftwerk egyedi kérései és útmutatásai alapján épített szekvenszert. (A Synthanorma-Sequencer alapváltozatát használja Klaus Schulze a Timewind album rögzítésekor, és ilyen van a Tangerine Dreamnek is.) A készülék jelentősen megkönnyíti a négyes élő fellépéseit.

Kraftwerk – Trans-Europe Express

A címadó felvétel videó klipje a Kraftwerk Trans-Europe Express albumáról.

Az album felvételei egyre inkább közelítenek a hagyományos dalszerkezethez, s határozottabbak a melódiák is. Mechanikus ritmusai, erőteljes, mégis fülbemászó dallamai az előző Kraftwerk lemezekéhez képest könnyebben fogyaszthatóvá teszik a Trans-Europa Express / Trans-Europe Express anyagát. Az LP kimondottan pozitív kritikai fogadtatásban részesül.
Ettől az albumtól kezdődően nagylemezeik anyagát a hazai, a svájci, valamint az osztrák piacra szánt megjelenésekhez németül, a világ más részein megjelenő változathoz angolul éneklik fel.

A korabeli sajtóban gyakorta éri támadás őket, hogy nemcsak a zenéjük gépies, de maguk is érzelemmentesen, szinte robottokként viselkednek. „A Kraftwerk koncepciója az urbánus techno esszenciája, a második világháborút követő technológiai robbanás víziója: felhőkarcolók, autópályák, háztartási gépek sokszor embertelen, kietlen világa.” A Kraftwerk felveszi a kesztyűt, és elkészíti a Die Mensch-Maschine / The Man-Machine (1978) albumot, melynek borítóján az orosz konstruktivista művész, El Liszickij stílusában, robotokként pózolnak. Annyira komolyan veszik a váltást, hogy az ezt követő fotózásokon már nem állnak modellt; kiadványaik borítóin is csak a róluk mintázott robotok vagy számítógépes grafikával készített képek szerepelnek. A lemez zeneileg a Trans-Europa Express / Trans-Europe Express nyomvonalán halad tovább. A hanganyagot a Kling Klang stúdióban rögzítik, de a végső keverési munkálatok során besegít egy detroiti hangmérnök, Leanard Jackson is. Ez az első alkalom, hogy Karl Bartos szerzőként szerepel egy Kraftwerk albumon. A lemez legnagyobb sikere, a The Model Angliában a slágerlista első helyére kerül.

Kraftwerk – The Model

A The Model videó klipje a Kraftwerk 1978-as, The Man-Machine albumáról.

David Bowie-ra a hetvenes években erős hatással van a Kraftwerk, olyannyira, hogy a V-2 Schneider című darabjában Florian Schneidernek állít emléket.
Rainer Werner Fassbinder 1980-as, Berlin Alexanderplatz című filmjében a Kraftwerk Radioactivity-je hallható.

A robotika után a négyes az információs társadalom kialakulásának aláfestő zenéjét komponálja. Ma már furcsán hangzik, de a Computerwelt / Computer World készítésekor még egyetlen számítógép sincs a Kling Klang stúdióban, képanyagért az IBM-hez fordulnak. Az 1970-es megjelenésű lemezük Vom Himmel Hoch című felvétele óta a Numbers az első olyan szám, melyben a funk elemeit alkalmazzák. Érdekesség, hogy a Computerwelt szövegének az állampolgárokról adatokat gyűjtő szervezetekre (adóhivatal, rendőrség) utaló részeit az angol fordításból kihagyják. A számot Grammy díjra jelölik.
A felvételek során a Texas Instruments egyszerű billentyűzettel és beépített beszédszintetizátorral forgalmazott elektronikus fordítógépét, a Language Translatort használják.
A lemez utolsó számának szövege „It’s more fun to compute” a kor flippergépein olvasható „It’s more fun to compete!” szlogenre rímel.
Az 1981-es Computerwelt / Computer World világ körüli turnéjához szó szerint felpakolják, és magukkal viszik a Kling Klang stúdió teljes berendezését. A moduláris rendszerű elemekből felépülő színpadképet Flür tervezi. A turné magyarországi állomásán, a Kisstadionban két, egymást követő napon lépnek fel, a hangosítási munkálatokat egy osztrák cég végzi.
Velencében a Biennálénak helyt adó épületben koncerteznek; a tagokról formázott, négy életnagyságú bábut beültetik a közönség soraiba. A szervezők a méregdrága jegyeket kifizettetik a zenekarral.

Kraftwerk – Pocket Calculator

A Pocket Calculator koncertfelvétele.

Közismert, hogy a Kraftwerk a világtól teljesen elzárva, visszavonultan alkot; a rajongói leveleket felbontatlanul küldik vissza, stúdiójukban sohasem fogadnak vendégeket, sőt, az ott levő telefonkészülékből kiszerelik a csengőt, hogy ne zavarja őket. Interjút csak a legritkább esetben adnak. Még az EMI is kizárólag úgy tud szükség esetén kapcsolatba lépni az együttessel, ha a Kling Klang stúdióhoz odaküldi egy alkalmazottját – akinek szerencséje van, ha csak egy fél napot kell várakoznia az épület előtt.

A Computerwelt / Computer World turné után hosszú csend következik: majdnem tíz évig, 1990 februárjáig egyáltalán nem adnak koncertet. Az ok triviális; analóg berendezéseik komplexitása ebben az időszakban éri el azt a kritikus határt, hogy a megnövekedett szállítási költség már korlátot szab fellépéseiknek. A Kraftwerk gyakorlatilag kénytelen kivárni, míg a technológia felzárkózik az elképzeléseihez. A nyolcvanas években Hütter és Schneider érdeklődése egyre inkább berendezéseik technikai fejlesztésére korlátozódik, ami – erősödő kerékpárszenvedélyük mellett – növeli a zenekaron belüli személyes ellentéteket.

Az 1982-es Planet Rockban Afrika Bambaataa a Trans-Europe Express dallamát a Numbers dobkiállásának ritmusával kombinálja. A borítón – meglehetősen otromba módon – említést sem tesz a hangminták eredetéről. „Szemetek… lenyúlták a ritmusomat. És még azt állítja, hogy feltalálta a hip hopot” – méltatlankodik egy tv-interjúban Karl. A többi Kraftwerk tagnak sincs ínyére a dolog, pert indítanak Bambaataa ellen, amit meg is nyernek; az azóta utánnyomott Planet Rock példányok borítóján már szerepel a nevük. Később belátják, hogy a lemez nagymértékben növeli amerikai népszerűségüket.

1982-ben kezdenek dolgozni a következő, Technicolor című stúdióalbumukon. Amikor megtudják, hogy a Technicolor bejegyzett márkanév, lemondanak eredeti tervükről, s a tervezett LP a Techno Pop munkacímet kapja. A rögzített anyagból 1983-ban a kerékpározást megörökítő Tour de France jelenik meg kislemezen, ami mérsékelt kereskedelmi és közönségsikert arat.

Kraftwerk – Tour de France

A címadó felvétel videó klipje a Kraftwerk 1983-as, Tour de France kislemezéről.

Az EMI katalógusszámot ad az új Kraftwerk albumnak, kitűzi a megjelenés dátumát, és megkezdi a promóciós anyagok szétküldését, de egy tragikus esemény meghiúsítja a lemezcég terveit. Hütter súlyos, majdnem végzetes kerékpárbalesetet szenved, ám a kómából feleszmélve első szavai ezek: „Hol a biciklim?” Hónapokig kell még kórházban maradnia, a Techno Pop album tervezett megjelenési dátuma egyre csúszik.
Amikor a féléves kényszerszünet után folytatódnak a felvételi munkálatok, Hütter és Schneider aggódnak, hogy a rögzített felvételek minősége nem felel meg a kor legmagasabb elvárásainak. Gyakorlatilag újrakeverik a teljes lemezanyagot, majd Hütter a mesterszalagokkal New Yorkba repül, hogy ott François Kevorkian-nel fejezze be a keverést. A lemez utómunkálatait Bob Ludwig, a legendás amerikai hangmérnök végzi.
Végül 1986 decemberében, Electric Café címmel kerül forgalomba az első Kraftwerk album, melyet már túlnyomórészt digitális eszközök használatával, de még mindig analóg felvételi technikával, szalagos stúdiómagnóra rögzítenek.
A lemezen levő Der Telefon Anruf / The Telephone Call az első – és egyetlen – Kraftwerk felvétel, melyben a vezető szólamot Karl Bartos énekli.

Kraftwerk – Der Telefon Anruf

A Der Telefon Anruf videó klipje a Kraftwerk 1986-os, Electric Café albumáról.

A Musique Non-Stop komputer-animációs videoklipjének elkészítéséhez Rebecca Allen a New Yorki Istitute of Technology által fejlesztett arcfelismerő szoftvert használja.

Kraftwerk – Musique Non-Stop

A Musique Non-Stop videó klipje a Kraftwerk 1986-os, Electric Café albumáról.

Hiába a maximalista attitűd, a lemezmegjelenés, illetve élő fellépés nélkül eltelt öt év kedvezőtlenül hat az Electric Café fogadtatására. A közönség és a kritika egyaránt túl sterilnek, a korábbi lemezek erős koncepcióihoz képest pedig szétesőnek érzi az új album anyagát.

1986-ban újra kiadják a Tour de France maxit – ezúttal François Kevorkian instrumentális remixével.

1987-ben Wolfgang Flür kilép a Kraftwerkből, helyét a Kling Klang egyik hangmérnöke, Hilpert Fritz veszi át.
A düsseldorfi stúdióban a kilencvenes évek legelején állnak át az analógról a digitális technikára, integrálják a MIDI rendszert, valamint az eredeti mesterszalagjaikon levő felvételekből digitális hangarchívumot hoznak létre. Mivel addig minden Best of, illetve Greatest Hits-jellegű válogatás-kiadványtól elzárkózott a zenekar, és mert Hütter fél, hogy ismét túl hosszú ideig marad fellépés, illetve lemezmegjelenés nélkül a Kraftwerk, az 1991-es The Mix tizenegy korábbi Kraftwerk-siker újrakevert verzióit tartalmazza. A fogadtatás vegyes; a rajongók egy része csalódik az új felvételek hiánya miatt, több kritikusuk pedig ismét a hangzás sterilitását rója fel nekik. Tény, hogy a digitális hangtechnika ekkor még gyerekcipőben jár – jóllehet a kortárs kiadványok hangzásához képest a Kraftwerknek semmi szégyellnivalója sincs.

Kraftwerk – The Robots (The Mix Version)

A The Robots (The Mix Version) videó klipje a Kraftwerk 1991-es, The Mix albumáról.

1991 augusztusában, a The Mix felvételeit követően Karl Bartos is otthagyja a zenekart. Későbbi interjúiban elmondja, hogy bár részt vett az album programozási munkálataiban, a borítón még csak meg sem említik a nevét. Bartos helyét rövid időre a portugál származású Fernando Abrantes veszi át, ám néhány élő fellépés után tőle is megválik a zenekar. Az év végén csatlakozik Henning Schmitz, ő a mai napig aktív tag.

Az 1997-es Tribal Gathering fő attrakciója a Kraftwerk élő fellépése, melynek során egy új felvételt is előadnak. Óriási sikert aratnak, amit követően mindenki a készülő albumról beszél, azonban erre még évekig kell a rajongóknak várniuk. 1998-ban, a Tribal Gatheringen aratott sikeren felbuzdulva kéthetes mini-turnéra mennek, melynek keretén belül az Egyesült Államokban, Argentínában, Brazíliában és Japánban koncerteznek.

A Hannoverben megrendezésre kerülő Világkiállítás számára készítenek egy reklámot, melynek 400 000 márkás díjazása komoly társadalmi vitát vált ki 1999 nyarán Németországban. Az alig néhány másodperces jingle-ben egy vokóderrel gépiessé torzított hang az „Expo 2000” sort ismétli. A teljes felvétel maxilemezen jelenik meg decemberben, valamint egy további kiadás a következő év végén, melyen az eredeti változat mellett a kortárs elektronikus színtér két jeles képviselője, az Orbital, illetve az Underground Resistance egy-egy remixe hallható. Az ezt megelőző 26 év során mindössze két előadó, William Orbit és François Kevorkian részesült a megtiszteltetésben, hogy a Kraftwerk hozzájárulásával értelmezhetett újra egy számot.

Kraftwerk – Expo 2000

Az Expo 2000 videó klipje a Kraftwerk 1999-es kislemezéről.

Ich war ein Roboter (Robot voltam) című, 1999 végén megjelenő autobiográfiájában Wolfgang Flür lerombolja a demokratikus robotzenész-négyes illúzióját. Leírja, hogy Karl és ő csupán alkalmazottak voltak a Kraftwerkben, akikre a dobgépek és szekvenszerek fejlődésével egyre kevésbé volt szükség, valamint hogy az általa tervezett elektronikus dobot Hütter és Schneider a saját nevük alatt szabadalmaztatták. A könyv ugyancsak félreérthetetlen fotókat közöl Schneider és Schult intim pillanatairól. Flür beavatja az olvasót Ralf és Florian kirekesztő gyakorlatába, mellyel minden Kraftwerk-jogot maguknak tartanak fenn. A kötet megjelenését követően perbe fogják, s bár Flür felajánlja, hogy a média nyilvánossága előtt tisztázzák a vitás kérdéseket, Hütter és Schneider nem kommentálják az ügyet. A könyv 2001-es megjelenésű, angol nyelvű kiadása, a Kraftwerk: I was a Robot tartalmaz a perre vonatkozó információkat is.

2002-ben ismét koncertkörúton van az erőmű legénysége; egyedi építésű Sony VAIO laptopjaiknak köszönhetően már otthon hagyhatják a Kling Klang stúdió felszerelését. Fellépéseik szinte teljes mértékben előre programozottak, Schneider élőben vokóderezett hangját is szoftvervezérelt beszédszintézissel helyettesítik, egyedül Hütter játszik még manuálisan néhány részletet.

2003 elején a Big Day Out fesztivál keretén belül több alkalommal is fellépnek Ausztráliában és Új-Zélandon. Ugyanebben az évben adják ki a százéves évfordulóját ünneplő Tour de France tiszteletére készített Tour de France Soundtracks stúdióalbumukat. A borító az 1983-as Tour de France maxiéra emlékeztet. A lemez megjelenését felfokozott várakozás előzi meg, hiszen ekkor már több mint másfél évtized telt el új Kraftwerk számok nélkül. Szakítva az addigi hagyománnyal, a szövegek nem jelennek meg külön a német nyelvterületre, a lemez nagy részén – stílusosan – franciául énekelnek. A Tour de France Soundtracks a Kraftwerk talán legmélyebb albuma.
A lemez kiadását követő évben világ körüli turnéra indulnak. Újra laptopjaikkal lépnek színpadra, onnan irányítják elektronikus hangszereik teljes arzenálját, valamint a kivetítők vizuális anyagát is. A turnén rögzített hanganyagból állítják össze a Minimum – Maximum (2005) című dupla koncertalbumot, mely kimondottan pozitív kritikai fogadtatásban részesül. A lemezt Grammy díjra jelölik.
Az album dupla koncert DVD-n, 5.1-es DTS hanggal is megjelenik.

Az EMI 2004-re tervezi a Der Katalog / The Catalogue című készlet, az 1974 és 2003 között megjelent nyolc Kraftwerk album digitálisan újramasterelt változatainak megjelenését. Tisztázatlan okból, de csak a promóciós példányok készülnek el, s a nehezen hozzáférhető ritkaságért a gyűjtők az aukciós weboldalakon 400 dollárt fizetnek. A Kraftwerk hivatalos honlapján a mai napig fent van a Der Katalog / The Catalogue, de a hivatalos megjelenés dátuma továbbra is ismeretlen.

A 2008 tavaszi fellépéseken Hütter, Hilpert és Schmitz mellett Stefan Pfaffe videotechnikust láthatja a színpadon a közönség, Schneider nem utazik a zenekarral. A The New Zealand Heraldnak adott interjújában Hütter azt állítja, hogy Florian más projekteken dolgozik, ám novemberben Schneider is kilép a Kraftwerkből. A klasszikus négyesből már csak az egyik alapító, Ralf Hütter marad az erőmű tagja.

Hasznos linkek:

Hivatalos Kraftwerk honlap
A Kraftwerk MySpace oldala
Magyar Kraftwerk honlap

Válassz hasonló témájú írásainkból

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.