Jean-Michel Jarre

Jean-Michel Jarre

       Utoljára frissítve:    2 hozzászólás

80 millió eladott lemezzel Jean-Michel Jarre kétségtelenül az elektronikus zene legnépszerűbb, legszélesebb körben ismert alakja. Az egykori Pierre Schaeffer tanítvány fontos összekötő láncszem a huszadik század derekának konkrét zenei kísérletei és a populáris elektronikus zene között.

Jean-Michel André Jarre 1948. augusztus 24-én, egy francia művészcsaládba született. Nagyapja, André Jarre oboán játszott, de feltalálóként ő tökéletesítette a Radio Lyonnál használt első keverőpultot. Ugyancsak ő adott először magnót unokája kezébe. Jean-Michel mindössze ötéves volt, amikor szülei különváltak; édesapja, Maurice Jarre, a többek között a Doktor Zsivágó zenéjét is jegyző, háromszoros Oscar díjas zeneszerző az Egyesült Államokba költözött. A kisfiú nyolcéves koráig minden évben váltakozva hat hónapot a Párizs külvárosában élő édesanyjával, majd hatot Lyonban élő nagyapjával töltött; az első hatásokat a nagyapa lakásának ablakából figyelt utcazenészek jelentették. Ötévesen kezdett zongorázni, ám a klasszikus muzsika nem kötötte le. Édesanyja gyakran magával vitte a párizsi Le Chat Qui Pêche klubba, ahol a kor legnevesebb dzsesszzenészei, Archie Sepp, John Coltrane, Chet Baker rendszeresen léptek fel. Jean-Michel érdeklődése így előbb a dzsessz, majd tinédzser korában a rock felé fordult, játszott a The Dustbins nevű gitárzenekarban. Tanulmányait a párizsi konzervatóriumban végezte, majd ahogy felfedezte a szalagos effekteket és az új elektronikákat, 1968-ban csatlakozott a konkrét zene atyja, Pierre Schaeffer vezetése alatt működő GRM-hez (Groupe de Recherches Musicales), ahol további négy évet töltött. Schaeffer mutatta meg neki Robert Moog korai, moduláris rendszerű szintetizátorait. Jarre dolgozott a kortárs elektronikus zene doyenje, Karlheinz Stockhausen kölni stúdiójában is.

Első, kereskedelmi forgalomba került kislemeze a La Cage / Erosmaschine különösebb visszhang nélkül maradt. 1971-ben Norbert Schmucki koreográfus felkérésére zenét komponált az AOR baletthez – ezzel ő lett az első elektronikus zenei komponista, akinek művét a komolyzene egyik szentélyének számító Párizsi Operaházban mutatták be.
Jean-Michel Jarre - Deserted PalaceUgyanebben az évben leszerződött a Disques Motors (ma: Disques Dreyfus) kiadóhoz, ahol rövidesen felkérést kapott: komponáljon zenét repülőterek és könyvtárak részére. A 15 rövid darabból álló Deserted Palace album felvételei során Farfisa orgonán, valamint EMS szintetizátorokon, AKS-en és VCS-en játszott. Talán az átfogó koncepció hiánya, talán a kor még igen szegényes mintakészlete tette, de a lemez hatalmas bukás volt; egyes kritikusai szerint nem is zene, csak zaj. Jarre ezután ’75-ig reklámokhoz, televíziós műsorokhoz, filmekhez és színházi előadásokhoz komponált, valamint ismert francia előadók lemezeinek produceri munkálatait végezte.

Jean-Michel Jarre - OxygeneAprócska apartmanja konyhájában berendezett házi stúdiójában, két Revox szalagos magnó segítségével rögzítette következő (sokak által elsőnek ismert) nagylemeze, az Oxygène anyagát. A koncept-album hat tétele egybefüggő zenei folyam. A krautrock kortársakhoz viszonyítva Jarre dallam-gazdag, hömpölygő romantikája inkább a Tangerine Dream muzsikájához, mint a Kraftwerk monoton, hidegebb zenéjéhez áll közelebb.
A helyenként szokatlanul éteri hangzású, máshol gépies, minimalista kompozíció értékesítése nehézkesnek bizonyult, nem akadt kiadó, mely forgalmazta volna az albumot. Végül egykori GRM-es hallgatótársa, a férje cégében A&R menedzserként dolgozó Hélène Dreyfus látta meg a felvételben a fantáziát. A négy évvel korábbi fiaskó ellenére 1976-ban megjelentették a lemezt, s a kiadó lehetőségeihez képest szokatlan reklámkampányba kezdtek; az Oxygène 50 000 példányát osztogatták szét klubok és Hi-Fi szaküzletek között. Erőfeszítéseik nem maradtak eredmény nélkül; a következő év áprilisáig 70 000 darabot értékesítettek az albumból. A Dreyfus igazgatója, Stanislas Witold nem sokkal később Jarre-ról már mint a kiadó legfontosabb művészéről nyilatkozott. Azóta az Oxygène 12 millió példányban fogyott, ezzel Franciaország minden idők legnagyobb kereskedelmi sikerét elért kiadványa lett. Az album egy csapásra meghozta a világhírt Jarre számára. Egyéni hangzása, ugyanakkor könnyen befogadható zenéje szerethetővé tette az elektronikus zenei kultúrán kívül álló tömegek számára is.

Jean-Michel Jarre – Oxygene 4

Az Oxygene 4 videó klipje Jean-Michel Jarre Oxygene című stúdióalbumáról

Az 1978-as, még melodikusabb, barokkos hangzású Équinoxe album – bár kereskedelmi sikere némileg elmaradt az Oxygène-étől – előkelő helyezést ért el az angol listákon, és megerősítette Jarre világsztár státuszát.
1979-ben, a francia forradalom 190. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség keretében, a párizsi Concorde téren egymillió néző előtt tűzijátékkal, lézershow-val tarkított, nagyszabású koncertet adott, mellyel bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe. (A Párizsban felállított nézőszám-rekordot karrierje során még három alkalommal sikerült túlszárnyalnia.) A rendezvény mintául szolgált későbbi szabadtéri fellépései számára, és ugyancsak jótékony hatással volt népszerűségére; a lemezeladások szempontjából uborkaszezonnak számító nyári hónapokban további 800 000 hanghordozót adott el.

Jean-Michel Jarre – Equinoxe 5

Az Equinoxe 5 videó klipje Jean-Michel Jarre Equinoxe című stúdióalbumáról

1981-ben jelentkezett a Magnetic Fields című stúdióalbummal. Ezen a lemezén hallható először a Fairlight CMI – a kezdetleges mintavételezésre is alkalmas szintetizátort láthatjuk a címadó felvétel hivatalos videoklipjében. A Magnetic Fields a megjelenést követő két hónapban, csak Franciaországban 200 000 példányban fogyott.
Időközben a pekingi angol követség a Pekingi Rádiónak adományozott két Jarre albumot – e két lemez volt évtizedek óta az első nyugati zene, melyet a helyi műsorsugárzók a kommunista cenzúra engedélyével programjukra tűzhettek. Jarre lett az első nyugati előadó, aki meghívást kapott Kínába; sanghaji, illetve pekingi koncertjeit a televíziós és rádióközvetítésnek köszönhetően 500 millió kínai tekinthette meg. A rendkívüli eseményeknek egy dupla koncertalbum, a Concerts in China állított emléket.

Jean-Michel Jarre – Magnetic Fields 2

Az Magnetic Fields 2 videó klipje Jean-Michel Jarre Magnetic Fields című stúdióalbumáról

Noha a lemezeladási mutatók változatlanul kedvezőek voltak, és Jarre népszerűsége, megakoncertjeinek látogatottsága sem csökkent, az elektronikus zene fejlődése szempontjából forradalminak valójában csak az Oxygène és az Équinoxe tekinthető. Talán az önismétléstől tartva, talán új kihívásokat keresve a későbbi albumain a francia művész – eredeti hangzását megőrizve ugyan –, de a kísérleti elektronikától, az ambienttől távolodva már a szintipoppal, a világzenével, a szirupos New Age-dzsel kacérkodott.

1983-ban – feltehetőleg épp a tömegprodukciókat ellenpontozandó – különös árverést hirdetett meg; Music For Supermarkets című albuma egyetlen példányát a legmagasabb árat kínáló érdeklődő vihette el. Hogy a vevő bizonyos lehessen az album exkluzivitásában, Jarre a jelenlétében semmisítette meg az eredeti felvételt és a nyomólemezeket. Azonban, hogy a zene a nagyközönség számára is elérhető maradjon, a Radio Luxembourg még az árverés lebonyolítása előtt teljes egészében, megszakítás nélkül lejátszotta az albumot.

Bár a mesterszalagok megsemmisültek, a Music For Supermarkets néhány részlete beépült az 1984-es Zoolook album anyagába. Ezen a lemezen is a Fairlight CMI, és a legújabb technika, digitális mintavételezés játszotta a főszerepet; a világ különböző pontjain rögzített népzenei részleteket, hang- és beszédfoszlányokat Jarre a kompozícióba integrálta. A lemez Diva című felvételén a kísérleti és elektronikus zenék iránt élénken érdeklődő performance-művész, Laurie Anderson működött közre. A Zoolook az év instrumentális albuma lett az Egyesült Államokban, de az eladási számok ismét elmaradtak a korábbi lemezekétől.

Jean-Michel Jarre – Zoolook

A Zoolook videó klipje Jean-Michel Jarre Zoolook című stúdióalbumáról

1985-ben Jarre felkérést kapott a texasi Houstontól, adjon koncertet a város 150 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepség keretében. Az ajánlat először nem villanyozta fel különösebben, ám a Houstonban tett látogatás során a belváros felhőkarcolóinak impozáns látványa meggyőzte a habozó művészt.
Ugyanebben az évben ünnepelte a NASA a Lyndon B. Johnson űrközpont (JSC) alapításának negyedszázados évfordulóját, ezért kapcsolatba léptek Jarre-ral, s kérték, előadása során emlékezzen meg arról is. Az Amerikai Űrkutatási Hivatal illetékeseinek ötlete alapján, az űrsikló következő repülése során szándékozták rögzíteni az emberiség kultúrtörténetének első, az űrben, a súlytalanság állapotában játszott zenéjét. Az előadó Ronald McNair űrhajós, egykori dzsesszzenész lett volna, ám a készülő új album, a Rendez-Vous hatodik tételéhez szánt szaxofon-betét felvételét meghiúsította a Challenger január 28-i katasztrófája. Felmerült, hogy lefújják a koncertet is, de végül úgy határoztak, megtartják az eseményt, melyet a szerencsétlenül járt űrhajósok emlékének ajánlottak fel. A Rendez-Vous hatodik tételéhez a szaxofon-betétet végül Kirk Whalum játszotta, a darab a Ron’s Piece alcímet kapta.

A houstoni felhőkarcolókra több száz méteres vásznakat feszítettek fel, a vetítést 2000, összehangolt projektorral oldották meg. A lézerekkel, tűzijátékkal kiegészülő látvány oly mértékben volt lenyűgöző, hogy a közeli autópályán a feltorlódott autók miatt teljesen leállt a forgalom. A koncertet másfél millió amerikai nézte végig, ezzel a számmal Jarre megdöntötte saját, hat évvel korábban felállított világrekordját.

Jean-Michel Jarre – Rendez-Vous Houston

Jean-Michel Jarre Rendez-Vous albumának Houstoni lemezbemutató koncertje.

Néhány hónappal később II. János Pál pápa lyoni látogatása alkalmából, egymilliós közönség előtt lépett fel. Az esemény az egyházi főméltóság áldásával vette kezdetét, mely hallható a Cities In Concert – Houston/Lyon című lemezen.

1988-ban jelent meg kilencedik albuma, a szimfonikus, indusztriális, népi, elektro-dzsessz és gitárpop elemeket ötvöző, közel-keleti behatású Revolutions. Jarre szeptemberre, egy kelet-londoni kikötőbe, Destinations Docklands címmel tervezte a lemezbemutatót. Választása szándékosan esett a néptelen, de London központjához közeli területre; megfelelő helyszínre volt szüksége az ipari, illetve a hatvanas évek ifjúsági forradalmának emléket állító albumának bemutatásához. A helyi hatóságok a hatalmas tömegtől tartva halogatták az engedélyek kiadását, biztonsági okokra hivatkozva csak úgy járultak hozzá az eseményhez, ha Jarre két, egymást követő októberi napon lép fel. A színpadot négy, egymáshoz erősített uszályra építették, a tűzijátékon és lézershow-n kívül az eget pásztázó, második világháborús légelhárító reflektorok járultak hozzá a grandiózus látványhoz. Jarre mellett vendégzenészként színpadra lépett a Shadows egykori gitárosa, Hank Marvin. Az első napon a kétszázezresre becsült közönség még éppen megúszta a vihart, másnap már nem volt ilyen szerencséjük; bőrig áztak. A BBC Radio 1 csatornája élőben közvetítette a koncertet.

Jean-Michel Jarre – Revolution

A Revolution videó klipje Jean-Michel Jarre azonos című albumáról.

A következő lemez, az 1990-ben megjelent En Attendant Cousteau (Waiting for Cousteau) a neves francia tengerkutató és természettudós, Jacques-Yves Cousteau előtti tisztelgés. A bemutatóra ismét a franciák legnagyobb nemzeti ünnepén, a július 14-i Bastille Napon, Párizs üzleti negyedében, a La Défense-ben került sor; a kétmilliósra becsült nézőszámmal Jarre túlszárnyalta mindkét korábbi világrekordját.
Az 1991. július 11-i napfogyatkozásra időzített fellépést tervezett a Kolumbuszt megelőző idők legnagyobb közép-amerikai városába, Teotihuacanba. A mai Mexikó területén fekvő, az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított helyszínre azonban egy teherhajó katasztrófája miatt sosem érkeztek meg a direkt erre az alkalomra épített, speciális díszletek, így a rendezvény sajnálatos módon elmaradt.

1993-ban Jarre kiadta a négy éve készülő, az ébredező techno-szcéna által inspirált Chronologie albumát. A felvételek során a hetvenes évek technológiájának csúcsminőségű hangszerei, az elektronikus zene Stradivarijának tekintett Minimoog és az ARP 2600-as mellett a kilencvenes évek elejének legmodernebb készülékeit, a Roland JD–800-ast és a Kurzweil K2000-est használta. Az albumon a grandiózus nyitányt követően a korábbi lemezekhez képest ismét ritmikusabb zenét hallhattunk.
A Chronologie megjelenését követően került sor Jarre első, hagyományos értelemben vett koncertturnéjára. A Europe In Concert 16 állomása között volt Lausanne, Versailles, Sevilla, Barcelona, Manchester, London és Budapest is.

Jean-Michel Jarre – Chronologie IV

A negyedik tétel videó klipje Jean-Michel Jarre Chronologie albumáról.

Természetesen semmit sem von le úttörő munkásságának jelentőségéből, de az elektronikus zene közönsége által ebben az időszakban legfontosabbnak tartott művek már nem a francia előadó minden elérhető technikával felszerelt stúdiójában, hanem manchesteri konyhákban, londoni és bristoli apartmanokban, detroiti garázsok mélyén, vagy éppen berlini pincékben készültek.

1995-ben, az ENSZ fennállásának ötvenedik évfordulóján Jarre az erre az alkalomra speciális kivilágítást kapott Eiffel-torony előtt adott koncertet. Ugyanebben az évben a francia kormánytól megkapta a Becsületrend lovagi címét.

Több mint két évtizeddel az Oxygène megjelenése után, 1997-ben, Oxygène 7-13 címmel adta ki a koncept-album folytatását. A két évvel korábban elhunyt Pierre Schaeffer emlékének ajánlott lemez felvételei során kizárólag a hetvenes évek analóg szintetizátorait használta. A 25 állomásos Oxygene Tour minden egyes helyszínén telt házas koncerten mutatta be az új album anyagát.
Szeptember 6-i, Moszkva város fennállásának 850. évfordulója alkalmából adott koncertjét három és félmillió néző élvezhette, amivel újabb látogatottsági világrekordot állított fel. A műsorban stílszerűen megszólaltatta a világ első szintetizátorát, az orosz Leon Tyeremin 1919-es találmányát. A rendezvény speciális vendégei a MIR űrállomáson tartózkodó, élő videokapcsolaton át bejelentkező űrhajósok voltak. A rendezvény egy napra esett Lady Diana temetésével, Jarre a Souvenir of China című felvételt ajánlotta emlékének, majd egyperces csenddel emlékeztek meg a tragikusan fiatalon elhunyt hercegnőről.

Jean-Michel Jarre – Oxygen in Moscow (Russian TV Broadcast)

Jean-Michel Jarre – Oxygen in Moscow (az Orosz TV által közvetített teljes koncert videó felvétele).

Az ezredforduló alkalmából az egyiptomi elnök, Hosni Mubarak meghívására háromórás koncertet adott az ókori világ hét csodája közül az egyetlen épen maradt alkotás, a gízai nagy piramis előtt. A tízmillió dolláros költségvetésű, The Twelve Dreams Of The Sun koncerten ezer helyi művész vendégszerepelt, az előadás ősi, egyiptomi mitológián alapuló, központi témája a nap útja, az emberiségre gyakorolt hatása volt. A 120 000-es nézőközönség előtt Jarre dzsesszt, arab ritmusokat és melódiákat kevert az elektronikus zenével, majd kifejezte reményét, hogy az új évezred nemzetközi egyetértést hoz. A tervek szerint az előadás folyamán magukra a piramisokra vetítettek volna, de az erős köd miatt erre nem kerülhetett sor. A több televíziós csatorna által közvetített rendezvényt 2 milliárd néző követte figyelemmel.

Jean-Michel Jarre – The 12 Dreams Of The Sun az M6 közvetítése (teljes koncertfelvétel)

A The Twelve Dreams Of The Sun Jean-Michel Jarre egyiptomi koncertfelvetelén.

2000 májusában látott napvilágot Jarre első vokális albuma, a Mètamorphoses. Natacha Atlas és Sharon Corr mellett Laurie Anderson másodszor működött közre a francia előadó albumán. A lemez teljes egészében a Pro Tools egy korai digitális munkaállomásán (a mai, virtuális stúdiók méregdrága elődén) készült.

2001-ben, Interior Music címmel speciális bemutatóanyagot komponált a Bang & Olufsen cég felkérésére. Az album, melyen két, egyenként 26 perces felvétel hallható, sosem került kereskedelmi forgalomba, mindössze ezer példánya létezik.
Ugyanebben az évben jótékonysági koncertet adott az athéni Akropolisz mellett.

A 2002-es, experimentálisabb Sessions 2000 album lounge, chill out stílusa minden addigi Jarre lemeztől különbözik. A hat, instrumentális felvétel címe egy-egy dátum, ám hogy mit jelképeznek, máig ismeretlen.

2003-ban jelent meg a Jean Roch megbízásából, a párizsi V.I.P. Room klub számára készült Geometry of Love. A lemezt eredetileg 2000-es példányszámra limitált kiadványnak szánták, csak később került kereskedelmi forgalomba. (Az utánnyomást hamar leállították, de digitális formában a mai napig letölthető.) A zeneanyag hangzása a Sessions 2000-ére emlékeztet, de kevésbé dzsesszes, inkább az elektronikus elemek a dominánsak benne.
Októberben Jarre visszatért Kínába, a Francia Év kulturális csereprogram keretében a Tiltott Városban és a Tienanmen téren adott koncertet. A fellépéseknek a Jarre in China című, kombinált CD/DVD kiadvány állított emléket.

2004 szeptemberében látott napvilágot a következő stúdióalbum, az AERO. A csomagban található DVD-n három új szerzemény, valamint több, korábbi nagy siker 5.1-es térhatású hangrendszerekre kevert változata hallható. A DVD képanyagának visszatérő elemeként Anne Parillaud (a Nikita című Luc Besson filmből ismert színésznő, Jarre akkori barátnője, 2005 májusa óta felesége) zene változásaira reagáló szemeit láthatjuk. A szintén a csomag részét képező CD-n hagyományos sztereóban, de a szokásosnál szélesebb térhatással, levegősebbre kevert felvételeket hallhatunk.

2005 augusztusában Lech Walesa meghívására Gdańskban, a lengyel Szolidaritás szakszervezet megalakulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségen, 170 000 néző előtt adott koncertet. A TVP1, a lengyel közszolgálati televízió által közvetített előadást több mint hétmillió lengyel követte figyelemmel.

2007 márciusában jött ki a Téo & Téa album. A lemez központi témája két ember szerelmi kapcsolatának változása, dinamizmusa, kiszámíthatatlansága. A borítót David Lynch Wild At Heart című mozija ihlette.

Jean-Michel Jarre – Téo & Téa

A Téo & Téa videó klipje Jean-Michel Jarre azonos című albumáról.

Augusztusban Jarre az EMI-hoz igazolt. A cég novemberben, az Oxygène megjelenésének harmincadik évfordulóján Oxygène: New Master Recording címmel különleges csomagot adott ki. A kiadványnak háromféle változata létezik; egy (5.1-es térhatású) DTS Audio CD, egy CD-t és egy hagyományos DVD-t tartalmazó csomag, valamint egy korlátozott példányszámú, egy CD-t és egy háromdimenziós DVD-t, valamint a megtekintéséhez szükséges speciális szemüveget tartalmazó készlet. Az Oxygène: New Master Recording felvételei során a klasszikus művet több billentyűs segítségével, első alkalommal játszották fel élőben. December 12. és 26. között Jarre és zenésztársai tíz koncertet adtak a Champs-Élysées-n, az alig ezer fős befogadóképességű Théâtre Marigny-ben.

2008-ban a The Mail on Sunday című brit lap mellékleteként kétmillió olvasóhoz jutott el az Oxygène 30th Anniversary CD.

2009-ben Jarre világkörüli koncertturnéra indult, mely jelenleg is tart.

Hasznos linkek

Jean-Michel Jarre saját weboldala
Jean-Michel Jarre blogja

Válassz hasonló témájú írásainkból

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.