Giorgio Moroder

Giorgio Moroder

       Utoljára frissítve:    3 hozzászólás

Giorgio (Hansjörg) Moroder 1940. április 26-án, egy festői szépségű dél-tiroli határfaluban, az olaszországi Ortisei-ben született. 16 évesen kezdett gitározni, majd 19 évesen, az iskolát ott- és családját hátrahagyva egy tánczenekar tagjaként európai turnéra indult. A fél évtizedes utazgatást elunva úgy döntött, ideje saját kompozícióira koncentrálni. Karrierjét a hatvanas évek végén, Nyugat-Németországban kezdte. Számos helyi stúdióban fordult meg, basszusgitáron játszott, angolul, németül és olaszul énekelt, felvételei keresztneve alatt jelentek meg. Első produceri munkája a Magyarországon a Muppet Show-ból ismert dalocska, a Mah-Na-Mah-Na volt.

Giorgio – Mah-Na-Mah-Na

A Muppet Show-ból ismert Mah-Na-Mah-Na videó klipje, Giorgio Moroder első nagy sikere.

A hatvanas évek végén Moroder saját stúdiót rendezett be a müncheni Arabella (ma Sheraton) hotel alatt. A következő két évtizedben a kortárs pop- és a rockzene krémje megfordult a Musicland Studios-ban; Amanda Lear, a Deep Purple, Donna Summer, az Electric Light Orchestra, Elton John, Freddie Mercury, a Led Zeppelin, Marc Bolan és a T. Rex, a Queen, a Rolling Stones, a Sparks, a Sweet, a The Three Degrees egyaránt rögzítettek itt lemezeket. A kilencvenes években – mivel a közelben járó földalatti által keltett rezgések kedvezőtlen hatással voltak a felvételek hangminőségére – a stúdiót bezárták.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert Moroder nem tett le saját zenei karrierjének egyengetéséről sem. ’72-ben a tengerentúlon ugyan mérsékelt sikert aratott a Son Of My Father saját verziójával, de a világhírig ekkor még három, kemény stúdiómunkával töltött év volt hátra.

A hetvenes évek közepén a diszkók műsorát a soul és a funky dominálta, Moroder érdeklődése azonban már korán a szintetizátorok és dobgépek felé fordult. Felismerte, hogy a táncolók határozottabb, hangsúlyosabb ütemekre vágynak, ezért – a jamaicai dub gyakorlatát a nyugati tánczenébe integrálva – előtérbe keverte a ritmusszekciót és a basszusvonalat. Ezzel lefektette az elektronikus alapú diszkózene, a Hi-NRG alapjait, amiért a modern tánczenei szcéna rengeteget köszönhet a világhírű producernek. Moroder páratlan érzékkel alkalmazta a korát évekkel megelőző technikákat (akárcsak a düsseldorfi Kraftwerk, a szintetizátorok mellett ő is szívesen használt az énekhang elgépiesítéséhez vokódert), tevékenységével lényegében megalapozta az addig ismeretlen – kezdetleges programozásra épülő –, egyszemélyes stúdiómunka gyakorlatát.

Moroder produkcióival szándékosan a könnyűzene angol-amerikai konglomerátumához közelített; már a korai évektől a dalszövegeit angolul író Pete Belotte-tal dolgozott együtt, a felvételeket angol anyanyelvű énekesekkel, illetve háttérénekesekkel rögzítették. A páros Serge Gainsbourg és Jane Birkin 1969-es világsikeréhez, a Je T’aime … Moi Non Plus-höz hasonló, erotikus töltésű slágert szándékozott készíteni, amihez megfelelő hangú énekesnőt kerestek. Választásuk az akkor Nyugat-Németországban élő, amerikai származású Donna Summerre esett, aki kisebb stúdiómunkák során háttérénekesként már dolgozott nekik, és akinek a megjelenésével is elégedettek voltak.

1975-ben Neil Bogart, a Casablanca lemezcég főnöke egy házibulin megmutatta barátainak a Donna Summerrel rögzített, Love To Love You Baby című, még kiadatlan felvételt. A szám akkora sikert aratott, hogy a jelenlevők követelésére egymás után négyszer kellett lejátszania. Bogart még az éjszaka közepén felhívta Morodert, és egy húszperces verziót rendelt tőle. A bugyuta, kétperces rágógumi-popzenék fénykorában a Love To Love You Baby tizenhét perces változata azonnal klubhimnusszá vált, ezzel megszületett az Extended Version.

Ezt követte 1977-ben – az ugyancsak Donna Summer közreműködésével készült – I Feel Love, melynek alapjait kizárólag gépek segítségével rögzítették. (Jellemző képet ad a kortárs magyar lemezlovas-élvonal tájékozottságáról, hogy évekig vitatták: a szám groove-ját basszusgitárral avagy dorombbal játszották fel.)

Donna Summer – I Feel Love

Donna Summer I Feel Love című felvételének televíziós felvétele. Producer: Giorgio Moroder.

Giorgio Moroder - From Here To EternityAmikor a Love To Love You Baby sikerét követően Donna Summer visszaköltözött az Egyesült Államokba, Moroder ugyancsak a nyugati partra tette át székhelyét; megalapította az Oasis Records kiadót, valamint – azonos néven – digitális stúdiót rendezett be a Los Angelestől északra fekvő San Fernando völgyben. Az 1977-es évvel kezdődött Moroder pályájának csúcspontja, ebben az időszakban szinte ösztönösen gyártotta a milliós eladásokat elérő megaslágereket. Ekkor jelentette meg saját neve alatt jegyzett, From Here To Eternity című albumát. A lemez első oldalán a felvételek folyamatos mixben hallhatók, ami inspirációt adott az elektronikus zene későbbi generációinak. Az album hátoldalán rövid, egysoros megjegyzés olvasható: “Only electronic keyboards were used on this recording, all played by Giorgio Moroder.”

Giorgio Moroder – From Here To Eternity

Giorgio Moroder 1977-es, From Here To Eternity szólóalbuma címadó felvételének videó klipje.

Még ugyanebben az évben zenét komponált az Éjféli Expressz című filmhez, melyért 1978-ban Oscar díjat és Golden Globe-ot is kapott. 1978-ban zenét szerzett az ABC televíziós csatornán akkor bemutatkozó Battlestar Galactica sorozathoz. A soundtrack album B oldalán egyetlen felvétel, a rajongók kedvence, a 15 perces Evolution hallható. 1979-ben jelentette meg az E=MC2 albumot, az első nagylemezt, melyet teljes egészében az új, digitális technikával rögzítettek. Az LP lezárta Moroder Hi-NRG korszakát, a producer érdeklődése a diszkó-láz csillapodtával a nyolcvanas évek elejétől a film- és a kommersz popzene felé fordult. Rövidesen ismét hazavihetett Hollywoodból egy aranyszobrocskát a Flashdance, majd egy harmadikat a Top Gun betétdaláért (Take My Breath Away). Munkássága során közel negyven filmhez szerzett zenét, (American Gigolo, Cat People, Scarface, The Neverending Story, Beverly Hills Cop II, Superman III), az eredmény további három Grammy és három Golden Globe díj.

Moroder zsenialitását nemcsak a film- és popszakma értékelte, gyakran dolgozott rocksztárokkal és élvonalbeli újhullámos zenészekkel is. Reménytelen vállalkozás lenne felsorolni az összes előadó nevét, akikkel együttműködött, csak néhány az említésre érdemesek közül: Adam Ant, Blondie, David Bowie, Japan, Jon Anderson, Nina Hagen, Sigue Sigue Sputnik, Van Halen.

Sigue Sigue Sputnik – Love Missile F1-11

A Sigue Sigue Sputnik Love Missile F1-11 című felvételének videó klipje. Producer: Giorgio Moroder.

1984-ben különös kísérletbe fogott; elektronikus zenei aláfestést készített Fritz Lang 1926-os némafilm klasszikusához, a Metropolis-hoz. Az albumon Bonnie Tyler és Freddie Mercury énekeltek.

A nyolcvanas évek közepén Moroder meghibásodott Lamborghinijét az egzotikus sportkocsik javítására specializálódott Claudio Zampolli tervezőmérnökhöz vitte. A szervizből előbb ismerkedés, majd közös tervezgetés lett; a két talján elszánta magát, hogy egy különleges sportautóval lepik meg a világot. Formatervért a több Lamborghini modellért felelős Marcello Gandinihez fordultak. Gandini épp akkoriban készült el a Diablo első formatervével, melyet a Lamborghini márkát birtokló Chrysler cég túl agresszívnak ítélt, és visszautasított. Moroderéknek azonban megtetszett a terv, Modenában autóspecialistákból hozták össze a kis csapatot, mely álmaik sportkocsijának építésébe kezdett. A középmotoros, 16 hengeres, 560 lóerős, 320 km/óra feletti végsebességre képes Cizeta-Moroder óriási hírveréssel, az 1988-as Genfi Autószalon előtt mutatkozott be. Producerünk 1990-ben kiszállt a projektből, így a Cizeta-Moroder embléma egyetlen példányon, az azóta is saját tulajdonát képező prototípuson látható. A Cizeta V16T első vásárlója három évvel később vehette át a modellt. A kilencvenes évek közepének recessziója azonban nem kedvezett a 600 000 dolláros alapárú sportkocsi eladásának; a cég ’94-es csődjéig mindössze nyolc autót sikerült értékesíteni (ebből kettő Brunei szultánjáé lett). Annak ellenére, hogy az autót eredetileg az amerikai piacra szánták, a mai napig egyetlen amerikai megrendelés nem érkezett rá. Zampolli a cég csődjét követően a kaliforniai Fountain Valleybe települt át, ahol az egzotikus autók szervizelése mellett – egyedi előrendelés alapján – a mai napig épít Cizetákat.
Cizeta V16T
Moroder a Eurythmics Sweet Dreams-ének újrakeverésével a legelsők között kapcsolódott be a kilencvenes évek elején kibontakozó remix-kultúrába. Két ízben kapott felkérést a Nemzetközi Olimpiai Játékok, egy alkalommal a Futball Világbajnokság szignáljának megkomponálására. Zenei tehetségén túl kiváló marketingszakember: pontosan tudta, melyik darabját jelentesse meg a saját neve alatt, melyikhez szükséges világsztár énekesnőt felkérnie, és melyik lemezen kell a háttérbe húzódva, a borítón is csak egészen apró betűkkel szerepelnie. Zsenialitásának e kettőssége tette lehetővé, hogy – a könnyűzenében rendkívül ritka módon – évtizedekig az érdeklődés homlokterében maradhatott. Az eladási példányszámok lenyűgözők; több mint kétszáz platina- és aranylemezzel dicsekedhet.

2000 nyarán az A Tribute To Giorgio Moroder című válogatás összeállítói egy tizennyolc felvételből álló remix kollekcióval tisztelegtek Moroder munkássága előtt. A világ élvonalbeli DJ-i Londontól Ibizáig, Frankfurttól Chicagóig egy emberként csatlakoztak a produkcióhoz, újraértelmezve a Müncheni Hangot a millennium klubgenerációja számára. Bár a remixeket készítők listája – Danny Tenaglia, Todd Terry, Jam & Spoon, Talla2XLC, Westbam, Roger Sanchez, DJ Tomcraft, Tom Novy – önmagáért beszél, Morodert dicséri, hogy az eredeti, tizenöt-húszéves felvételek sokszor lényegesen jobban sikerültnek hatnak az ezredvégi, összehasonlíthatatlanul modernebb technikával készült átiratoknál.

Moroder 2002-ben zenét szerzett Leni Riefenstahl Impressionen unter Wasser című, a tengerek élővilágát bemutató dokumentumfilmjéhez.

2004-ben a nemzetközi zeneipar ezer szakemberéből, történetírójából és újságírójából álló szavazóbizottságának voksai alapján – egyedülálló teljesítménye elismeréseként – Moroder a Dance Music Hall of Fame tagja lett.
A következő évben Carlo Azeglio Ciampi, Olaszország köztársasági elnöke a Commendatore címet adományozta a világhírű producernek.

Moroder áprilisban lesz 70 éves. Boldog születésnapot, Giorgio!

Hasznos linkek

Giorgio Moroder saját weboldala
Moroder diszkográfiája

Válassz hasonló témájú írásainkból

  • Nincs több hasonló témájú cikk

3 hozzászólás

  • Denil

    Nem tudtam, ki ez az ember eddig, de a cikk nagyon érdekes, nagyon átfogó, és ami a legfőbb alapos is!
    Gratula a cikkhez és a felhalmozott tudásanyaghoz!
    PG-ről is csak most olvastam, persze a Mennyek Kapui már régóta tervben van véve, h elolvasom, de asszem, most neki is állok.
    Lévén, h én is zenerajongó vagyok, nagyon jó egy olyan embertől olvasni, aki már bőven a létezésem előtt is már benne volt a szcénában, és nemcsak részt vett benne, de tartalommal töltötte meg ezt a kultúrát!
    Nagyon nagy respect a munkásságodért, és azért, ahogy a világot a zenén keresztül látod!

    Dani

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.