dub room

Dub

       Utoljára frissítve:    4 hozzászólás

Nincs még egy irányzat, mely akkora hatással lett volna a ma ismert elektronikus zenék különböző hajtásaira, mint a dub. A dub esztétikája visszaköszön a korai elektronikus diszkózenékből, kikacsint a house felvételekből, de jellegzetes elemei egyértelműen felismerhetőek az amerikai hip hopban is. Dub nélkül nem lenne progressive, trip hop, drum & bass, breakbeat vagy dubstep sem.

Míg Európában és Amerikában az 1960-as évek végén a rockzene és a diákmozgalmak álltak a fiatalság érdeklődésének középpontjában, Jamaicában új irányzat kezdte bontogatni szárnyait. 1966-tól, a helyi ska népszerűségének csökkenésével a lassabb tempójú rocksteady került az érdeklődés középpontjába – hogy két évvel később (a raszta ős-zene, a dobközpontú nyabingi képbe kerülésével) a reggae vegye át a helyét.

A szegényebb rétegek szórakozási igényeit kielégítő, komoly erősítő berendezésekkel és hangfalakkal felszerelkezett, utazó sound systemek már a negyvenes évek vége óta jelen voltak az országban. Ezek az egymással folyamatosan konkuráló, hangrendszereket működtető csoportok exkluzivitásukkal igyekeztek fenntartani népszerűségüket, valamint a közönség lojalitását. Hangtechnikai berendezéseiket – anyagi források szűkében – maguk javítgatták, fejlesztgették, a lemezek címkéjét pedig olvashatatlanná tették, hogy más sound systemek ne tudják könnyen beazonosítani az általuk játszott felvételeket.
sound system
1968-ban Ruddy Redwood, az SRS (Supreme Ruler of Sound) sound system működtetője felkereste a Treasure Isle stúdiót, hogy saját felhasználásra egyedi acetátlemezt vágasson. A hangmérnök – feltehetően figyelmetlenségből – lehagyta a vokálokat, ám Redwood megtartotta a korongot, s a szombati rendezvényükön úgy játszotta le a felvételt, hogy a DJ rábeszélt az ének nélküli tánczenére. (A technika a későbbiekben “toasting” néven vált közismertté, továbbfejlesztésében U-Roy járt az élen; ő nem csak a hangulatot alkalomszerűen fokozandó szólt a mikrofonba, hanem a rendezvény egész ideje alatt, folyamatosan rábeszélt a dub alapokra.)
King Tubby
A produkció hatalmas sikert aratott, de ami még fontosabb: inspirációt adott az egyik jelen levő fiatalembernek. Osbourne “King Tubby” Ruddock hosszas stúdiókísérletekbe kezdett, hogy hasonló hangzásokat hozzon létre. Ő volt az első hangmérnök a világon, aki a zenészeket kiszolgáló, passzív stúdiómunkási szerepkörön túllépve alkotóvá vált; hangszerként használta a keverőpultot. Tőle származik az alapötlet, hogy egy létező felvétel tetszőlegesen kiválasztott elemeinek meghagyásával, átalakításával, a hangsúlyok áthelyezésével új felvétel jöjjön létre. Ellentétben a könnyűzene addig megszokott nyugati gyakorlatával, ahol a fő motívumot gitáron, billentyűs hangszereken játszották vagy elénekelték, a dub-ban a mindent elsöprő basszusvonal és az ismétlődő ütem kapott főszerepet. King Tubby és Lee “Scratch” Perry lettek a mozgalom úttörői; a már létező reggae felvételekből a vokális szekciók eltávolításával, a ritmusszekció kihangsúlyozásával, előtérbe helyezésével és az effektek (elsősorban a visszhang) széleskörű, szokatlan alkalmazásával új változatokat hoztak létre a helyi sound systemek számára. A kis, jamaicai kiadók a reggae felvételek e vokál nélküli, dub verzióit a kereskedelmi forgalomba kerülő kislemezek B oldalára tették, a lemezbolti visszajelzésekből pedig hamarosan kiderült; sok vásárlójuk éppen ezekbe a B oldalon levő felvételekbe hallgat bele először. Kísérletezéseiknek ugyancsak lendületet adott, hogy Jamaicában ekkortájt még nem létezett szerzői jogi törvény. King Tubby, Lee “Scratch” Perry, valamint a szintén meghatározóvá vált Edward “Bunny” Lee a technika megjelenésével többsávos stúdiókban kezdtek dolgozni. Tevékenységükkel óriási hatást gyakoroltak a hetvenes évek közepének diszkózenéjére, lefektették a remix-kultúra, valamint több, a kilencvenes évekre kialakult elektronikus zenei irányzat alapjait.
dubplate
Ugyancsak King Tubby honosította meg az egyedi vágás gyakorlatát. Mint Duke Reid mestervágója, rendszeresen vágott saját – és kevés más sound system – használatára acetát-lemezeket (puha viaszlemez). A “dubplate”-eken, (ahogy a helyiek nevezték az acetát-lemezt), ezek az ének nélküli, egyedi “dub” verziók kerültek rögzítésre.

Az első dub album, a The Upsetters Blackboard Jungle Dub-ja Lee Perry produceri vezetése mellett készült és 1973-ban jelent meg. A következő évben látott napvilágot Keith Hudson Pick a Dub című nagylemeze, melyen a felvételeket dub-stílusban keverték egybe, valamint King Tubby két debütáló albuma, a King Tubby Meets the Upsetter at the Grass Roots of Dub és a Surrounded by the Dreads at the National Area.
A dub mozgalom a szövegek hiánya ellenére mindig erős politikai töltettel bírt, ugyanakkor a formának hatásosnak kellett lennie, hogy a zene a jamaicai polgárháborús viszonyok közepette is magával tudja ragadni hallgatóját.
hip hop
A hip hop gyökerei szintén a dub-ban keresendők. Kevesen tudják, de az amerikai hip hop innovátora, Kool Herc Kingstonban nőtt fel, ahol testközelből ismerkedhetett meg a korai dub törekvésekkel. Hasonló technikákkal próbálkozott és vált sikeressé New Yorkban, az afro-amerikai közösségek táncrendezvényein. A ma ismert rap egyértelműen a toasting technika amerikai adoptációja.

A hetvenes évek végén establishment-ellenes üzenetével, valamint nehéz basszusaival a dub meghódította még a punk közönség egy részét is. Perry és Mikey Dread a Clash-sel készítettek lemezeket. John Lydon, az egykori Sex Pistols Romlott Jancsiként ismert énekese szintén élénk érdeklődést mutatott a dub iránt, a Public Image Ltd. lemezein jól érezhetőek a hatások.
Lee Scratch Perry
A folyamatos jamaicai kivándorlás következtében a nyolcvanas évekre Britannia vált a magát addigra már önálló irányzattá kinőtt dub új, meghatározó központjává. Az irányzat kultikus hőseinek iskoláját követve számítottak nagy újítóknak Mad Professor, Scientist, a Dub Syndicate, Jah Shaka, a Hazardous Dub, és a Suns of Arqa. Ebben az időszakban már egyre több reggae zenekar (Burning Spear, Israel Vibration, Black Uhuru, Sly & Robbie, stb.) készített rendszeresen dub lemezeket. Az újhullám képviselői közül elsősorban a Police és a UB40 ápolták tovább a haladó hagyományokat. Ahogy a dub fokozatosan elveszítette népszerűségét szülőföldjén, úgy hódította meg Britanniából szétterjedve az európai kontinens országait.

A dub esztétikája, metódusa a modern tánczenei forradalom előjátékává lett. A nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek legelején a digitális technika térnyerése még tovább tágította az irányzat lehetőségeit. Több “digi-dub” és progressive együttes (Dreadzone, Kruder & Dorfmeister, Leftfield, The Orb, Massive Attack, Renegade Soundwave, Thievery Corporation, Underworld, Zion Train) samplerek és komputerek segítségével valósította meg gyakorlatilag ugyanazt, amit az irányzat úttörői a hetvenes évek elején mindössze négy, majd nyolc sávon, kezdetleges analóg effektekkel értek el.

A dubot manapság sokan kizárólag hallgatós zenének képzelik, de szerte a világon rengeteg dub DJ működik, minthogy eredetileg is főként DJ-k és MC-k (korabeli szóhasználattal: toasterek) számára készültek.

Az új évezred első évtizedének legizgalmasabb elektronikus zenei színfoltja, a dubstep a UK garage lecsupaszítása és törtütemekre helyezése a kor legmodernebb technikai eszközeinek alkalmazásával, de a hetvenes évek elejének jól bevált módszereivel. Agyoneffektezett, elsősorban ritmusközpontú, minden egyéb hangszeres témát csak részleteiben újrahasznosító, éneket alig használó verziók – nagyjából ugyanez mondható el napjaink dubstep munkáiról is.

Hasznos linkek

Dub Echoes – az irányzatot bemutató film

Válassz hasonló témájú írásainkból

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.