Burial

Burial

       Utoljára frissítve:    3 hozzászólás

Burial tehetségét többen a Boards of Canadáéhoz hasonlítják, aminél nagyobb elismerést IDM körökben aligha lehetne elképzelni. A dél-londoni illetőségű William Bevan dubstep, 2-step garage és house elemeket ötvöző, álomszerűen atmoszferikus, melankolikus hangulatú dolgozatai valóban rászolgálnak a felsőfokú jelzős szerkezetekre.

Első munkája, a South London Boroughs alig néhány éve, a Kode9 alteregó alatt publikáló Steve Goodman tulajdonában álló Hyperdub címkén jelent meg.

Burial

Burial - BurialUgyancsak itt jött ki a 2006-os, bemutatkozó album, amit az unikumokra, minőségre érzékeny hallgatók azonnal a szívükbe zártak. Burial dolgozataiban nem a bálnaszív dobbanására emlékeztető, hatásvadász lábdobok, nem a hideg, lehengerlő basszusok, még kevésbé a csillogóan fényesre polírozott középfrekvenciák dominálnak. Itt szórványos, emberközeli dobok adnak szerkezetet a számoknak, és a hangszeres minták is valóságosabbnak hatnak, hihetőbbek. Szándékoltan low-fi zenéjében többszörösen rétegezett ambient textúrák, távoli, hirtelen felbukkanó, majd ugyanolyan váratlanul elenyésző hangfoszlányok, környezeti zajok, az analóg lemez sercegése teszik organikussá a hangzást. Az album több felvételéből is visszaköszön a korai jungle lemezek szomszédlány-vokáljának bája, de az alkotó védjegyeként sokszoros és néha egészen szokatlan stúdióprocesszust elszenvedve. Pedig Burial technikai arzenálja meglehetősen szegényes; mindössze egy átlagos számítógépen futó Soundforge programmal dolgozik. Az ugyancsak erőteljesen átdolgozott minták a 21 gramm, a Szellemkutya és a Megszólít az éjszaka című filmekből, Brian Eno és Massive Attack felvételekből származnak, a visszatérő motívum, az aszfaltra hulló töltényhüvely fémesen csengő hangja PlayStation videojátékokból való.
Az albumot – egy ismeretlen, mindössze egy éve publikáló előadó esetében ritkaságszámba menő módon – a The Wire az év lemezeként jegyezte, a Mixmag hasonló listáján pedig az ötödik helyen végzett.

Burial az elismerést egyedi, újszerű hangzásával, kiadványai művészi színvonalával vívta ki. A „nyomulás” nem jellemző az introvertált, mentalitásával a korai kilencvenes évek underground elektronikus zenészeire emlékeztető, a szcénáról szinte már romantikusan gondolkodó fiatalemberre. Karrierjének első két évében oly mértékben ügyelt inkognitójának megőrzésére, hogy a családján kívül összesen öt ember tudott róla, hogy egyáltalán készít felvételeket. Előfordult, hogy barátai – anélkül, hogy tisztában lettek volna az alkotó kilétével – a saját számait mutogatták neki, de az is megesett, hogy egy ismerőse azt bizonygatta; Burial lány. DJ-fellépéseket nem vállal, interjút is csak a legritkább esetben ad.

2007 novemberében egy fájdalmasan gyönyörű, érzelemgazdag remixet készített a Bloc Party Where Is Home című felvételéből. A nehezen beszerezhető szám a 12”-os maxin kívül mindössze egy Japánban forgalmazott remix CD-n jelent meg.

Untrue

Burial - UntrueA 2007-es album, a mindössze két hét leforgása alatt rögzített Untrue – bár az elsővel azonos úton jár – jóval kiérleltebb, aprólékosabban kidolgozott anyag. Burial a misztikus határvidékek, átmenetek filmzenei hatású, absztrakt hangkulisszáit készíti; az éj leszálltáét, a tél beköszöntéét. Az Untrue-t hallgatva Dél-London alkonyat utáni sötétségére, ködre, esőre asszociálunk. Helyenként tompa, távoli párbeszédfoszlányok kúsznak be, melyeket ha nem is értünk, a hangsúlyokból érezzük: valami nincs rendben. A minták ezúttal David Lynch Inland Empire mozijából, a Silent Hill 3 és a Bullet Boy című filmekből, a Metal Gear Solid PlayStation játékokból, valamint Ray J, Christina Aguilera, Aaliyah, Amanda Perez, India Arie és az En Vogue felvételeiből származnak.
A lemez ismét rendkívül kedvező kritikai fogadtatásban részesült; második helyet ért el a Metacritic éves listáján, a Mercury díjra való jelölést követően pedig a New Musical Express saját favoritjaként említette.

A jelölésről szóló hír nyomán megindult a találgatás a művész kilétéről az angol lapokban, egyesek magát Richard D. Jamest, mások Norman Cookot sejtették az álnév mögött. Hogy elejét vegye a további spekulációknak, 2008 augusztusában Bevan kényszerűen előlépett az anonimitás homályából: megerősítette az Independentben korábban megjelent híreket, s feltett magáról egy képet MySpace oldalára. Blogjában megírta; ő csak egy egyszerű srác, aki szeret zenét készíteni.

2008 áprilisában a !K7 Records bejelentette; következő, júniusra tervezett, exkluzív dubstep felvételeket, valamint némi technót és R&B-t tartalmazó DJ-Kicks mixalbumot a széles nemzetközi elismertségnek örvendő alkotó állítja össze. A jelzett időpontban azonban lemez helyett csak egy hivatalos közlemény jelent meg, melyben a !K7 a megjelenési dátum elhalasztásáról értesítette a rajongókat. A netre időközben kiszivárgott tracklista valódiságát Burial június végén cáfolta, s hozzátette; ha el is készít valaha egy ilyen mixlemezt, azon minden bizonnyal jungle klasszikusok, s néhány újabb felvétel lesz hallható. Bár a !K7 oldalán a mai napig olvasható a hír, sőt a lemeznek már katalógusszámot is adtak, a megjelenési dátumot azóta többször elhalasztották. Mi azért még reménykedünk.

2008-ban a Commix sodró erejű liquid drum & bass dolgozatából, a Be True-ból készített egy zseniális ambient átiratot. A felvétel sokáig kiadatlan maradt, akárcsak a Mary Ann Hobbs rádióműsorában rendszeresen felbukkanó Burial munkák többsége.

2009 májusában jelent meg a volt iskolatárssal, a Four Tet alteregó alatt publikáló Kieran Hebdennel kollaborációban készült Moth / Wolf Cub maxi. A Moth minimalista, erősen repetitív dallama abszolút telitalálat.

Októberben a Massive Attack tagjai – akik körül amúgy is nagy a felhajtás a rövidesen megjelenő, új album okán – egy interjúban kifejtették, felettébb kedvelik Burial munkáit, s hogy mennyire szeretnék, ha a Mad Professor által egykor remixelt lemezhez hasonló módon ezúttal ő keverné újra friss LP-jük anyagát. A Massive Attack Splitting The Atom EP-jén tagadhatatlanul érződnek a dubstep hatások.

Hasznos link

Burial MySpace oldala

Válassz hasonló témájú írásainkból

3 hozzászólás

  • Gratula a cikkhez!
    Pár új információt megtudtam belőle Burial úrról..
    Szerény véleményem szerint ezen a néven már soha többé nem fog zenét kiadni az elmúlt időszak idióta média hájpja miatt, mivel ha beülne a show biznisz szutykos buszába, akkor onnan nem lenne kiszállás, na és arra a kreativitása is valószínűleg rámenne az iszonyatos elvárások miatt!

    véleményem szerint addig volt jó neki, amíg nem tudta senki, hogy ki áll a név mögött!

    Személy szerint, rám Source Direkt munkássága óta nem volt zenész akkora hatással mint a cikk alanya!

  • PG

    Jóval összetettebb kérdés ez annál, hogy ilyen “showbusiness = mocsok” típusú félmondatokkal el lehetne intézni. Azt is kétlem, hogy pusztán az ismertsége miatt Burial nem adna ki több zenét ezen a néven. Lásd a Be True remixet, vagy a Moth / Wolf Cub maxit, ami már utána jött ki.

    Ha valaki színvonalas zenét képes készíteni, az elsősorban a tehetségén, másodsorban a karakterén, a hozzáállásán múlik. A pénz ebből a szempontból nem elhanyagolható, de sokadrangú szempont, megléte messze nincs olyan negatív hatással a minőségre, mint azt sokan vélik. A hiánya annál inkább.

    A pénz egy nagyon fontos eszköz, és a független kiadók sem függetleníthetik magukat alapvető piaci törvényszerűségektől. Nyilvánvaló, hogy egy Hyperdub kiadvány másképp funkcionál, mint egy Madonna album, ám az ő lemezeiknek is van előállítási / terjesztési költsége, fizetnek adót, ugyanakkor szeretnének némi bevételre is szert tenni, hogy megfizethessék a művészeiket, és a jövőbeni működéshez meglegyen a biztos anyagi hátterük. Ehhez bizony szükség van egy tisztességes haszonra, mert azt mégse várhatjuk el tőlük, hogy napi 12 órában keményen dolgozzanak valami más területen, és az ott keresett pénzt a mi kedvenc zenéink kiadásának támogatására költsék. A lemezkiadás nem művészetpártoló tevékenység, hanem elsősorban üzlet. Nem az a baj, hogy üzlet, hanem az, ha dilettáns módon és/vagy tisztességtelenül működtetik.

    A “nem a pénzért csinálják” mítosza a nyolcvanas évek new wave / alternatív zenei mozgalmából ered, és már akkor sem volt igaz – legalábbis ilyen primer szinten biztosan nem. A “man on a mission” rutint azért emlegetik gyakran, mert tudják, milyen sokan szeretik hallani. Ettől azonban még nem lesz igaz.

    Lehetséges, hogy Burial személy szerint jobban érezte magát ismeretlenül, de mégiscsak ő határozott úgy, hogy feladja az inkognitóját. Az ő döntése, tiszteletben kell tartani.

  • Elnagyoltan fogalmaztam az elmúlt nap a “show business” kifejezéssel..Alapvetően semmi baj azzal,hogy a kiadó pénzt szeretne kivenni a pártfogoltjaiból, csak szerintem sajnos ezzel sokszor átesnek a ló túloldalára egyes kiadók, mikor pl: nem művészi ambícióból, hanem pusztán kiadói nyomás hatására jelentet meg egy művész albumot (mert a szerződése x albumot ír elő x évre)….Na de itt persze nem Burial-ról vagy a Hyperdub-ról beszélek, mert bár ők is csak pénzből működnek, mint mindenki ebben a pénz-centrikus világban, de nem hinném, hogy náluk fenyegetne az imént taglalt példa, vagyis a mennyiség a minőség rovására szituáció. Amit eddig a Hyperdub lerakott az asztalra a 2 Burial és a Kode9 albummal, továbbá az eddig megjelent 12.-eseikkel az szinte mind gyöngyszem!
    Egy szó mint száz nem kötekedni akartam, mindössze arra próbáltam célozni, hogy a cikk alanyát remélem nem szippantja be tömeggyártás és továbbra is ilyen “romantikus” kívülállóként készíti majd a zenéit nekünk rajongóknak!

    És még egyszer köszönet a remek cikkért!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.