Boards of Canada

Tomorrow’s Harvest

       Utoljára frissítve:    1 hozzászólás

2011 márciusában egy apró változás a Boards of Canada honlapján találgatások sorozatát indítja el. A duó kiadványait felsoroló weblapon a Trans Canada Highway EP borítója mellett egy azonos méretű, 28×28 pixeles, lekerekített sarkú, fehér helyfoglaló négyzet egy rövidesen kiadásra kerülő, új lemezt sejtet. Rajongók emlékeztetnek rá, hogy a Trans Canada Highway megjelenését egy ugyanilyen négyzet feltűnése előzte meg – ám mint utólag kiderül, az új albumra további két évet kell a fellelkesült híveknek várniuk.

2012 tavaszán a kettős Facebook oldalán feltett kérdésre, miszerint igaz-e, hogy új lemezen dolgoznak, egyetlen szó a válasz: igen. Ennél többet azonban nem lehet a készülő anyagról megtudni.

xxxxxxA Music Has The Right To Children megjelenésének tizenötödik évfordulóján egy amerikai középiskolás Manhattanben, a legendás Other Music lemezboltban böngészve különös kiadványra bukkan. A vinil barna papírborítóján a Boards of Canada felirat alatt a következő jelsorozat olvasható: ------ / ------ / ------ / XXXXXX / ------ / ------ Az egyoldalas lemez mindössze 20 másodperc hanganyagot tartalmaz; a jellegzetes ambient felvezetés után egy robothang hat számból álló sort olvas be: 9-3-6-5-5-7.

A WARP igazolja a kiadvány eredetét, s az is kiderül, az összesen létező hat darab közül ez az egyetlen, az Egyesült Államokba eljuttatott példány. Napokon belül a londoni Rough Trade Eastben bukkan fel egy másik, majd az Edinburgh-i Avalanche Recordsban egy harmadik példány, borítójukon azonos jelsorozattal. A minden apró hírre kiéhezett rajongótábor találgat, vajon mit jelent vagy mire való a misztikus számsor. A nemzetközi közösség intenzív nyomozómunkába kezd; a 2020k blog felhívja a figyelmet az egykori BoC alteregó, a Hell Interface YouTube csatornáján közzétett, nuevas semillas (új magok) című videóra. Maga a három másodpercnyi klip érdektelen, de a leírásában található link egy másik YouTube videóra mutat – s ez a videó a kód egy másik hatodát fedi fel: 7-1-7-2-2-8. Feltételezések szerint csch, a cím szintén egy kulcs lehet; a négy betű a Canadian Society for Circumpolar Health rövidítése. (Cirkumpolárisnak nevezzük azokat a csillagokat, melyek adott pontból szemlélve mindig a látóhatár felett maradnak, vagyis sosem nyugszanak le.)

Még aznap este, Zane Lowe Radio 1 műsorában bármiféle kommentár nélkül kerül bejátszásra a kód harmadik hatoda: 5-1-9-2-2-5. A BBC weboldalán, az adás tracklistájában a felvétel címe alatt találjuk az útmutatót a hat számjegy helyéhez a sorozatban: ------ / ------ / ------ / ------ / ------ / XXXXXX. 23-án az NPR rádió All Songs Considered programjában, a Cyborg Love, Heartbreak And A Mystery című műsorának utolsó darabjaként hangzik el a negyedik részlet: 6-9-9-7-4-2, de vizuális segédlet hiányában csak találgatni lehet, hol helyezkedik el a teljes sorban – bár a többi kód pozíciójának ismeretében ez egyértelmű lesz.

26-án reggel a Boards of Canada YouTube csatornáján frissül a kedvencek listája, s az első három klip mind Twoism videó – mintegy sugallva, hogy a következő kulcsot arrafelé érdemes keresni. Rajongók felfedezik, hogy a twoism.org weboldal fejlécében megváltozott a kép; az új gif fájlban elrejtve további nyomokat találnak; két Soundcloud linket és egy másik gif fájlt. A Soundcloud linken tálalható rövidke hangfájlok csak zajt tartalmaznak, ám a címeikben levő görög szigma (Σ) a matematikában az összeadást jelöli, s valóban, a két hangfájlt egyesítve juthatunk hozzá a számsort tartalmazó üzenethez, a gif fájl pedig a kódrészlet helyét mutatja meg.

Az ötödik kulcs a Cartoon Network Adult Swim programjában leadott videóban kerül napvilágra; ez egyben a leghosszabb üzenet. A duó ideiglenesen a cosecha-transmisiones.com-ra (cosecha = aratás) átirányított weboldala jelszót kér a belépéshez, kézenfekvő megoldás a már ismert kódrészlettel próbálkozni. A hiányzó hat számjegyet az oldal forráskódjában találjuk.
A hetekig tartó multimédia bújócska után végül összeáll a kép; a 6×6 karakterből álló kóddal való belépés után egy videóhoz jutunk, mely az új album, a Tomorrow’s Harvest megjelenési dátumáról tájékoztat, s a tracklista is közlésre kerül.

Mindeközben az első lemez tulajdonosa, a végzős középiskolás nehéz szívvel, de árverésre bocsátja az ebay-en a ritkaságot; az eredetileg 24,99-ért megvásárolt vinil 5 700 dolláros leütési áron talál gazdára.

Boards of Canada - Reach For The DeadMájus végén a tokiói Shibuya központban, egy épület falára vetítve mutatják be a Reach for the Dead klipjét. Neil Krug munkájában Amerika középnyugati, sivatagos vidékének légifelvételei mellett egy meg nem nevezett kísértetváros képeit látjuk, hiányzó ablakú, málló vakolatú, elhagyott házakat, kiszáradt medencét, alján gyér növényzettel, ahogy a természet lassan, de biztosan visszaveszi az ember által ideiglenesen elhódított területet. A Reach for the Dead fő motívuma észrevétlenül kúszik elő egy felismerhetetlenségig torzított, utcahossznyira nyújtott hangminta hátteréből, percekbe telik, mire az első dobütemek megérkeznek, s a teljes egészében kibontakozó, transzcendentalitásában a Music Has the Right to Children legjobb pillanatait idéző felvétel sokkal hamarabb ér véget, mint szeretnénk. Az albumot előjegyzésben megvásárlók a klip bemutatásával egy időben ingyenesen letölthetik a számot. (Néhány hónap elteltével a Reach for the Deadet a Nike Project BA reklámjában hallhatjuk majd viszont.)

Boards of Canada – Reach For The Dead

A Reach For The Dead videó klipje a Boards of Canada 2013-as, Tomorrow’s Harvest albumáról.

Detroitban, a Movement Elektronikus Zenei Fesztiválon Squarepusher fellépése előtt a Tomorrow’s Harvest album Cold Earth című darabját játsszák be.

Nem sokkal később a Boards of Canada szűkszavú tweetje (május 27. 12h PDT), valamint a csatolt kép Exif adataiban elrejtett GPS koordináták újabb eseményt sejtetnek. Másnap Look Sad Reel címmel új videó tűnik fel a Hell Interface YouTube csatornáján; a Dolores-tó hajdani vízi parkjának reklámja. A Bleeps ‘n’ Bloops blog dekódolja az üzenetet; a titokzatos meghívó a Mojave-sivatagba, a Los Angelesből Las Vegasba vezető 15-ös autópálya mentén fekvő Newberry Springsbe szól. Bármiféle konkrét ígéret nélkül, mindössze egy egysoros tweet és két koordináta alapján kb. száz fanatikus rajongó kerekedik fel – többen 15 órányi autóutat vállalnak, hogy a megadott időpontban ott lehessenek az Isten háta mögötti helyszínen. Az elhagyatott vízi parkba érkezők meglepetés listening party részesei lesznek; egy öreg lakókocsi mellé kitett hangrendszeren a teljes albumot lejátsszák nekik. Neil Krug kamerájával megörökíti az eseményt; a felvétel a Semena Mertvykh kvázi-klipje lesz.

Boards of Canada – Semena Mertvykh

A Semena Mertvykh videó klipje a Boards of Canada Tomorrow’s Harvest című albumáról.

A lemez megjelenése előtt egy héttel élő YouTube streamen mutatják be a nagyközönségnek a Tomorrow’s Harvest albumot. A tömeges lekérésektől összeomlik a kettős honlapja, de a program kezdetekor még a Twitter is percekig elérhetetlen marad.

Tomorrow’s Harvest

Boards of Canada - Tomorrows HarvestA lemez címe egy krízishelyzetek, katasztrófa-forgatókönyvek megvalósulása esetére tartósított élelmiszert, túlélési felszerelést; víztisztító és napenergiát hasznosító hordozható berendezéseket, gázmaszkokat árusító website neve. (Létezik másik áthallás is; az 1977-es Deadly Harvest moziban egy klímaváltozás következtében elfagy a termés, és éhínség tör ki.) A borítófotón áttetsző délibábként San Francisco sziluettjét látjuk lebegni a jellegzetes amerikai sivatag felett, de a város pénzügyi központjának két felhőkarcolója, a California Center és a Bank of America Center fel vannak cserélve a képen. A fotós helyzete szintén az üzenet része, az Egyesült Államok nyugati partjának nagyvárosát ebből a szögből a Haditengerészet hidegháború éveiben működött Alameda légi bázisának kifutópályájáról láthatjuk. A bázis 1997-es bezárása óta különböző filmforgatásoknak biztosít helyszínt; itt veszik fel az Állítólag… (MythBusters) kiterjedt biztonsági zónát igénylő kísérleteit, és ugyancsak itt rögzítették a Mátrix – Újratöltve autós-üldözéses jelenetét. A borító, a lemez mellé járó füzet, valamint a klip fő motívuma, a sivatag többszörös szimbólum, mely egyértelmű utalás világunk elsivárosodására, ugyanakkor a látszólag monoton táj számos izgalmat rejt; szupertitkos katonai bázisok, nukleáris teszt-robbantások, peyote kaktusz, őrült vallási szekták, Area 51…

A Guardian-nek adott email-interjúban a Sandison testvérek elárulják; a Tomorrow’s Harvesten több tudatküszöb alatti üzenetet, utalást rejtettek el, mint bármely korábbi kiadványukon, s kíváncsian várják, mennyit sikerül a hallgatóknak felfedezni.

„Létezik egyfajta kronológia és narratíva a felvételek címeiben, ezek valójában egy esemény dokumentációjának fejezetei. Ahelyett, hogy elmagyaráznánk, azt szeretnénk, ha a hallgató illesztené össze a részleteket.”

– fejti ki Mike a New York Timesnak adott interjúban. A címeket átfutva egy poszt-apokaliptikus tudományos-fantasztikus filmre vagy disztópiára gondolnánk, de nem a hidegháborús paranoia nukleáris vízióira, ezek a felvételek inkább a lassú eróziót, klímaváltozást vagy világméretű járványt követő fokozatos elnéptelenedést vetítik előre. Az album a VHS-korszakba kalauzol minket, analóg videokazettákon agyonmásolt Dario Argento, John Carpenter és John Harrison horrorfilmekhez, Fabio Frizzi, Mark Isham, Wendy Carlos, Michael Nyman komponisták munkáihoz.

A Gemini egy évtizedekkel ezelőtti ismeretterjesztő műsor szignáljaként hangzó, 5 másodperces, vidám fanfárral indít – és kb. eddig tart a jókedv, mert ami utána következik, abból rögtön tudjuk, hogy valami nagyon nincs rendben. Nyugtalanító, szaggatott szintetizátorhangok, sercegések, rádiófrekvenciás zavarok.
(A Gemini a NASA második űrprogramja volt a hatvanas években, jelenleg az NNSA nukleáris tesztprogramja fut ezen a néven.)
Reach For the Dead – az első maxi. A hideg futkos a hátunkon a gyönyörűségtől, amikor a „listen” mintával bomlik ki teljes egészében a szomorú, felkavaró felvétel.
A White Cyclosa kísérteties, tört szinti-szólama az 1985-ös Day of the Dead mozi nyitányára, a direkt lerontott hangzás a VHS szalagok szélének fodrozódása, mechanikus sérülése következtében fellépő jellegzetes hanghibára emlékeztet.
(A cyclosa egy pókfajta, amely áldozatát megtévesztendő önmagára hasonlító, életnagyságú csalétket készít.)
A Jacquard Causeway egy szalagról visszajátszott, analóg torzítással átitatott, repetitív melódia fényesre polírozott, kávázott pergődob kíséretében. A régi randevúzik az újjal – retrofuturizmus felsőfokon. Kimondottan érdekes darab, bár a zsúfoltságig egymásra torlódó, tolakodó elemek révén elért, jam session-be hajló fokozás szokatlan a Boards of Canadától.
(Vajon a gazdasági növekedés-ellenes genetikus, Albert Jackquard vagy a programozható szövőszék feltalálója, Joseph Marie Jacquard a referencia?)
A Cold Earth negatív kicsengése ellenére is kétségtelenül az album egyik fénypontja. Jellegzetes Boards of Canada dolgozat, első hallásra azonnal felismerhető, hogy a Sandisonok munkája. „A testvérek, akik kézzel készítik az elektronikát” – talál telibe a New York Times cikkírója.
(Sarah Moss Cold Earth című regényében egy ásatásokat végző archeológuscsoport a bolygón végigsöprő pestisjárvány közben elszigetelődik a külvilágtól.)
A Transmissiones Ferox egy Orb-szerűen lüktető ambient közjáték női hangmintákkal.
(Utalás az 1981-es Cannibal Ferox horrorra?)
A Sick Times a kedvenc analóg szintin, a Yamaha CS-70-en megszólaltatott szomorkás darab helyenként érthetetlenné modulált hangmintákkal és némi dubstep beütéssel.
Az album palindrom struktúrájának középpontja az önmagában is szimmetrikus szerkezetű (oda és visszafelé lejátszva is azonosan építkező) Collapse. Kísérteties atmoszféra, démoni hangok.

„Az évek során egyre nihilistábbakká váltunk. Bizonyos értelemben valóban ünnepeljük az összeomlást, mintsem ellenállnánk neki.”

– így Mike a Guardiannek adott interjúban.
A Palace Posy megtévesztően kedves címe az Apocalypse anagrammája.
A Split Infinityben egy lelassított, túlvilági hang a FEMA táborokról beszél.
Split Infinity Piers Anthony Apprentice Adept című, hét könyvből álló tudományos-fantasztikus regényciklusának első része.
Uritual-ben az album szimmetriájának megfelelően a Jacquard Causeway egyik szinti-motívuma ismétlődik meg.
A Nothing is Real mintha a Roygbiv kevésbé közfogyasztásra szánt, melankolikusabb folytatása lenne. A szám közepe táján egy eltorzított hang Jézusról beszél.
A cím alapján John Lennonra asszociálunk, ahogy a Beatles pszichedelikus felvétele, a Strawberry Fields Forever sorait énekli: „Nothing is real, and nothing to get hung about.”
A New Seeds visszaadja a már szinte teljesen elvesztett reményt. Mobiltelefon interferenciával indul, de a máskor zavaró hangot a Sandisonok ügyesen beleszövik a ritmusképletbe. Messze ez a lemez legpozitívabb felvétele, melegebb rajta a napsütés, mint az összes többin együttvéve, a benne levő hangnem-váltás pedig egyszerűségében zseniális.
Az utolsó előtti Come To Dust a második Reach For the Dead zenei ismétlése dubstep elemekkel fűszerezve.
(A Come To Dust Shakespeare Cymbeline című darabjának híres utolsó sora.)
Semena Mertvykh azaz Семена Мертвых = A Halottak Magjai. Kietlen, hideg vidéken járunk ismét.
A palindrom szerkezet megkönnyíti a döntést; kezdjük a hallgatást elölről.

A Tomorrow’s Harvest a finoman megmunkált egyensúlyok lemeze; a hangzás végig ismerős, de egy pillanatig sem hat önismétlőnek vagy avíttnak, az új elemek nincsenek túlsúlyban, hogy elidegenítsék a régi rajongókat, de ahhoz bőven elég van belőlük, hogy érdekessé tegyék az albumot. A határozott koncept-jelleg, az egyes felvételek közötti, szokásosnál is erősebb kohézió miatt hangsúlyosabbak a közjátékok. Az album páratlan a maga nemében; a nem túl távoli jövő baljós árnyait előrevetítő, elbeszélő művel a Sandison testvérek olyan filmzenét komponáltak, melyhez mindenkinek saját magának kell megtálalni a narratívát.

A kritikai fogadtatás újfent nagyon kedvező; a Tomorrow’s Harvest 85 pontot kap a Metacritic súlyozott listáján, a Clash, a PopMatters, a Drowned in Sound és a Spin a maximálisan adható 10-ből egyaránt 9-re értékeli a korongot. Az eladási listákon ugyancsak jól teljesít a lemez; első helyet ér el az angol független albumok, másodikat az amerikai Billboard független albumok listáján, továbbá előkelő helyezéseket ér el a belga, az ír, a kanadai, a norvég és a skót album-értékesítési listákon is.

Egy azonban bizonyos; ha valaki meg akar ismerkedni a Boards of Canadával, a szeánszot másik albummal tanácsos kezdeni – beavatáshoz túl mély, túl komplex anyag ez.

Hasznos linkek

Boards of Canada hivatalos weboldal
Boards of Canada a Facebook-on

Válassz hasonló témájú írásainkból

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.