A TECHNO LESZÁLLÓ ÁGBAN VAN

Magyar Narancs, 2002. február 7.

Magyar Narancs: A múlt század vége lett volna az elektronikus zene évtizede?

PÁNCZÉL GÁBOR: Végül is igen. A populáris zenében megfigyelhető egy durván évtizedes periodicitás: rock and roll, beat, punk/new wave, satöbbi. Ez nem azt jelenti, hogy tíz év után eltűnnek ezek az irányzatok, de többé már nem előremutatóak.

MN: Ha a technokorszaknak is vége, mi számít ma progresszívnek?

KÖMLŐDI FERENC: Válaszút előtt állunk, az elektronikus zenék kifulladtak. Valami forradalmian újnak kell jönnie, ami talán már el is kezdődött egy San Francisco-i garázs mélyén, csak erről még nem tudunk – ahogyan a nyolcvanas évek végén sem lehetett még tudni a technoról.

MN: A könyvben mesterséges, gépi intelligencia által előállított transzhumán zenei irányzatot jósolsz. Létezik már ilyen, vagy ez csak spekuláció?

KÖMLŐDI FERENC: Spekuláció, de szélesebb kulturális kontextusban nyilvánvaló, hogy a techno a korai cyberkultúrával rokon, és ha azt felváltja a transzhumanista irányzat, ez a tömegkultúrában is meg fog jelenni.

„Nyugaton a hetvenes évek közepe óta szinkronütemben kevertek a lemezlovasok, miközben a magyar diszkósok még kapcsolgatták a számokat…”

MN: Egy olyan országban, ahol Jimmy-kultusz tombol, nem korai temetni a technót?

PÁNCZÉL GÁBOR: A magyar klubéletben az elektronikus zenei irányzatok húszéves lemaradást hoztak be: Nyugaton a hetvenes évek közepe óta szinkronütemben kevertek a lemezlovasok, miközben a magyar diszkósok még kapcsolgatták a számokat, és latabárkodtak közben. Ugyanez a húszéves lemaradás van a popzenében: a néhai Zámbó Jimmy egy Demis Roussos lemezzel futott be, Kozsó is húszéves nyugati sikerszámokból dolgozik. Ettől még elképzelhető volna, hogy amit most megélünk, csak egy hullámvölgy, de szerintem inkább a lassú lecsengés időszaka – ami egyébként évekig elhúzódhat, ahogy a mai napig vannak, akik a rock and rollból élnek. De amikor a Lottóshow-ban meglátod az idősödő sztárokat, a dolog önmaga paródiájává válik.

MN: A rádióból viszont ezek a sztárok folynak, miközben a techno még mindig szubkulturális jelenség.

PÁNCZÉL GÁBOR: Nem csak a techno: mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi rádiókból hiányzik a heavy metal, a rap, az alternatív rockzene… millió olyan dolog van, amit nem ítélnek rádióbarátnak. Angliában a közszolgálati Radio One-on drum & bass-, house-, trance-műsor van, mert ha a lakosság egy része ilyen érdeklődést mutat, akkor a közszolgálati rádiónak kutyakötelessége ezt az igényt kielégíteni. Itthon legfeljebb helyi rádiók vállalják az igényes technót, ahol egy-egy megszállott műsorkészítőnek fontos.

MN: A magyar technozenészek is koppintanak, vagy vannak önálló, nemzetközi szinten is komolyan vett alkotóink?

KÖMLŐDI FERENC: Mindkettő igaz, a nemzetközileg komolyan vett figurákkal csak az a baj, hogy itthon eladhatatlanok. A kommersz mezőny viszont olyan megalkuvásokba megy bele, amibe a műfaj érdekében nem szabadna.

PÁNCZÉL GÁBOR: Ma Magyarországon dolgoznak olyan emberek, akik két kezüket összeteszik, ha kétszáz darabot eladnak egy lemezből, miközben Angliában elkapkodják a zenéjüket. Ilyen például a Naga-féle Chi Recordings, Marcel, akivel LTJ Bukem kétéves szerződést írt alá, vagy Palotai, aki rengeteget turnézik Nyugaton, míg az itthon népszerű populáris techno művelői Románia magyarlakta területein nem nagyon jutnak túl.

-bodoky-