Mennyet ígérnek

Magyar Narancs, 2002. február 7.

Alapkérdés, hogy mennyire írható le a zene, mely végül is egy szavakkal megfoghatatlan médium. Kömlődi Ferenc és Pánczél Gábor mindenesetre rálépett erre az ingoványos talajra: a Mennyek Kapuiban megkíséreltek – a legfontosabb alkotókat és a hazai viszonyokat egy interjúgyűjteményben bemutatva, stílustárral és „intermezzókkal” – techno-történelemkönyvet írni.

Szerzőink, akik a fülszöveg tanúsága szerint – Pánczél Gábor például a Freee Magazin főszerkesztője volt évekig –, merészen vállalták az emocionálisan telített technóról való írást. Mert szerintük most kell. Most, mert már túl vagyunk az elektronikus zenék fénykorán, mi több, a hanyatlásba léptünk. Melyek a tünetek? Évek óta nem tűnt fel új, nagy formátumú alkotó, és a finanszírozás olyanok kezébe került, akik a technón szerzett nyereségüket nem forgatják vissza, érzelmileg nem kötődnek a műfajhoz. Annyi a kiadvány, hogy a mennyiség a minőség rovására megy.
Ez utóbbi érv csupán azért furcsa, mert korábban a technónak éppen az volt a nagy előnye a többi irányzattal szemben, hogy mindenki megcsinálhatta a saját zenéjét, nem kellett méregdrága hangszereket venni, nem kellett többéves stúdiumokat végezni, elég volt egy számítógép. Így aztán az egész zenekészítés-zenélés olyannyira demokratizálódott, hogy példátlanul nagy mennyiségben jelennek meg (még ma is) zenék.
Szerzőink szerint viszont az elektronikus zenék hanyatlanak. A helyettük jósolt transzhumanizmus hangja valami egészen más lesz. Pánczélék úgy látják: a tartalom dominál majd (a zenében megjelenő mondanivalóra gondolnak?), illetve ennek megfelelően újjáéled a verbalitás. A mű megszületése gondolatilag ezen a váltáson alapul: a Kömlődi Ferenc által annyiszor hangoztatott progresszió túlságosan elkapta a szerzőket. A technót temetni, ráadásul egy olyan országban, ahol még ki sem fejlődött igazán, szerintem legalábbis kockázatos. Persze reális helyzetképet adni is elég merész Magyarországon, ahol a média még odáig sem jutott el, hogy lesajnálja az elektronikát, inkább tudomást sem vesz róla. Angol, francia, esetleg német közegben sokkal hitelesebbnek hatna a Mennyek Kapui. Egy, a lehető legmodernebb, ám egyelőre globális értelemben is földalatti filozófiai mozgalom szempontjából megalapozni a csökött hazai helyzet elemzését, ugyanakkor történeti áttekintést is nyújtani – buktatókkal terhelt vállalkozás.
Sajnos a szerzők egyszerre akartak tudós történet- és lexikonírók, illetve publicisták lenni (mindezt amúgy lazásan, pattogós, rövid, már-már az internetes újságírásra jellemző mondatokkal), de valahogy egyik sem sikerült nekik. A goával például azért nem foglalkoztak behatóbban, mert – felteszem – vagy nem sokat tudnak róla, vagy nem illik bele filozófiai koncepciójukba a hippikorszakból táplálkozó, a természetet és a transzcendenciát gondolatilag a zenével és a technológiával összekapcsoló irányzat, vagy egész egyszerűen nem szeretik. Ezt pedig legfeljebb egy publicista engedheti meg magának, nem pedig egy történetíró.

Zubor Tamás